Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT 24 Jung, C. G.: Mélységeink ösvényein. 222. 25 Uo. 201. 26 Uo. 196., 199. 27 Uo. 201. 28 A madár és a bölcs öreg archetípusának összefüggéséről lásd uo. 223.; a tűzzel való rokonságáról: 226. lektani, tudatalatti folyamatokat magukat a tudat számára mágikus jellegűnek írja le Jung24), másodszor pedig a varázslók világán belüli kiválasztottságában. A védtelenség és a természetfölötti erő együttes megjelenése ugyancsak az individuáció, a mélylélektani értelemben felfogott önmegvalósítás folyamatával függ össze: „A gyermek a tudattalan szülötteként lép elő [...] a tudat korlátolt terén túli élethatalmakat személyesít meg, utakat és lehetőségeket, amelyekről a tudat egyoldalúságában mit se tud, s olyan teljességet, amely a természet mélységeit is magában foglalja. A létezés legerősebb és legelkerülhe- tetlenebb indíttatását hozza színre, nevezetesen azt, hogy valósítsa meg önmagát. [...] A parancsoló önmegvalósítási törekvés természeti törvényszerűség, s ezért legyőzhetetlen erejű akkor is, ha kezdetben még jelentéktelen és valószínűtlen a hatása.”25 Ezt koronázza meg az archetípus megváltó jellege - amit szintén felhasznál a Harry Potter-történet „Az individuációs folyamatban azt az alakot anticipálja, amely majd a tudatos és tudattalan személyiségelemek szintéziséből tisztul ki .”26 Mindebből láthatjuk, hogy Harry Potter alakjának rendkívüli népszerűsége nem csak abból eredhet, hogy a modern világ elvárásaihoz alkalmazkodik egyes tulajdonságaiban; figurája sokkal inkább egy ősibb, a mítoszok őt a jelen lévő alapvető lélektani igényt elégít ki, amely a gyermek hős küzdelmeiben a tudatos személyiségalakítás, „parancsoló önmegvalósítási törekvés”27 folyamatát jeleníti meg szimbolikus formában. Mind a veszélyeztetettség, mind a természetfölötti erő az archetipikus küzdelemben nyilvánul meg, ami - mint tudjuk - a könyvsorozatban (ha nem számítjuk a regény előidejében történt legelső „összecsapást”) ösz- szesen hétszer ismétlődik meg, és ezek közt csak az utolsó hoz végső győzelmet. (Mégha a hetes számtól el is tekintünk: az ismétlődő próbatételek - mint arról a tanulmány elején írtam - szintén jellegzetes meseelemek, amelyek szimbolikus módon jelenítik meg a fejlődést.) Mielőtt azonban a küzdelem elemzésére térnénk, rá kell mutatnunk, hogy van a regénynek egy harmadik egyértelműen ősképre épülő szereplője: Dumbledore. Ez a vonása nem csak a varázsló attribútumainak (hosszú fehér szakáll, öregség) felhasználásában mutatkozik meg, vagy olyan vonásaiban, mint a főnix birtoklása, ami két szellemiséget kifejező jelképhez, a tűzhöz és a madárhoz S3
