Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT. HOL NEM VOLT Róka: Látod a semmi közepén a strucctojást, amiben krokodiltojás van, amelyikben hangyatojás van? Kiáltsd csak oda feléjük, hogy rántotta. Erre úgy megijednek, hogy rögvest visszaváltoznak lóvá. (A Kanász megfogadja kis barátja tanácsait) Kanász: Kirántotta! Nem jó! Omlett! Bántotta! Nem jó! Hamlet! Ez se jó! Rántotta! Ez a jó! (A lovak visszaváltoznak, mindenki visszatérne Satrafához, de előtte még megszólal az egyik paripa a három közül, természetesen a legeslegjobb) XII. Csikó Csikó: Hallgass ide kisgazdám, tudom, hogy értem szolgálsz, de még túl kell élned az éjszakát is. A vén satrafa meg akar majd téged ölni a nyelvével. Egyetlen egy esélyed van megmenekülni: ha füleddel olyan dermesztő, jeges szelet kavarsz, hogy a Satrafa éles nyelve menten megfagy. Ezután rohanj hozzám, kapj fel és cipelj el egészen az ország határain túlra. Olyan piszkos leszek, hogy rám sem fogsz ismerni. De csak fogj erősen, és vigyél, ne félj semmitől! (A Satrafa rosszkedvűen fogadja a Kanászt és a lovakat, tudja, hogy veszített, de még nem adja föl, még van egy adu ásza) Satrafa: Drága kölyök, hát harmadjára is megőrizted ezeket a paripákat. De ennek már nem örülök. Semmi kedvem veled diskurálni. Nem is mondtál semmi érdekeset. Hanem kifentem ám a nyelvemet, és most úgy összevissza kaszabollak, hogy öröm lesz nézni. (Megtörténik a Satrafa és a Kanász közötti végső összecsapás, a kifent nyelv villog és életveszélyesen suhog, nagyon jól bánik vele a kellemetlen banya, viszont a kanászfülek is nagyon tehetségesek, és északi-sarki klímát varázsolnak a házba egy pillanat alatt, Satrafa összefagyva eldől, és a nyelve a padlóba fúródik, a kőkemény test pedig viccesen inog a végén, a Kanász örülne mértéktelenül, de még nincs rá ideje) Kanász: Gyere kiscsikóm, akkor most cipekedjünk! Csikócipelő dal Húzom-vonom, Alig bírom, Most azonnal Elhajítom! Trágyadomb ez, De nem ló, Inkább szemétre való. 40
