Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

Sárkány: Gyanús vagy te nekem! Te asszonyállat! Hiszen, ha nem tudnám, hogy én magam, a saját karmos mancsaimmal téptem szét Jánost, akkor azt hinném, miatta faggatózol. Hé, halottak és még halottabbak, ti mind, akiket én tettem el láb alól, és akik most már rothadásotok végéig szolgáltok engem, láttatok-e valaki idegent a birodalmamban?

Halottak dalban megint:

Hideg a testünk,

Hideg a hangunk,

Mi ott lent fekszünk,

Mi ott lent alszunk,

Leverve lépünk,

Képünk bezúzva,

Daliás testünk,

Karóba húzva.

Tagjaink szerte És szanaszéjjel.

Levegőnk nincsen,

Örök az éjjel!

Felséges förmedvény! Jelentjük, nem láttunk sem idegent, sem ismerőst, sem randát, sem tetszetőst.

Elolvadok, Etelka! Döntöttem. Bedőlök neked! Elárulom a titkot! Létezik egy ló, háromszor olyan erős, mint az enyém. Aki erre a paripára vágyik, meg kell találnia a láthatatlan ösvényt, ami elvezet az Óperenciás-tenger partjára. A tenger közepén van egy erdő, abban egy szikla, annak mélyén egy barlang, ott egy sebes patak folyik. Az vezet a felhők közé, ott rá kell ülni a legbodrosabbra, majd abban a pillanatban leugrani róla, amikor egy tüskés bokor fölé ér. A bokor egy öregember házának a tetején nőtt. A kéményen keresztül kell bemászni a viskóba és azt kell mondani a vén satrafának, hogy gyere diskurálni. De diskurálni nem elég, szolgálni is kell, egy teljes évig. Aki jól szolgál, az bármit kívánhat, akár azt a vasderest is, amelyiknek az én lovam még a nyomába sem ér.

Jaj, édes sárkányocskám, most már aludj, annyit beszéltél, hogy biztosan szinte összerogysz a fáradtságtól.

Jaj, remélem, mindent megjegyeztem.

X. Találkozások

Kanász: Azt sem tudom, merre járok, alighanem eltévedtem, iszonyú ez az út. Azt se

tudom, miket hordott össze ez a sárkány. Éhes is vagyok. Farkaséhes. Mi ez a furcsa szerzet. Randa is, büdös is. De most mindegy, megeszem!

Sárkány:

Etelka:

Kanász:

36