Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT. HOL NEM VOLT Haldal (Schubert Pisztrángötösének dallamára) A nap aszal, én perzselődöm, Félig megsült hal vagyok. Nincs nekem már semmi ízem, Teljesen kiszáradok! Az iszapban itt ragadtam, Bambán-lanyhán cuppogok, Nem verdesek a farkammal, Én már nem szabadulok! Kopoltyúmban pokol tombol, Minden pikkelyem kihullt, Vörös már a halfilém is, Okos fejem ellilult! Kanász: Hát te! Hát ez egy szerencsétlen partra vetett hal. Segítenem kell neki. Nyelek hármat, hatalmasat, korgok kettőt, gyötrelmeset, nézek egy keserveset, de legyűröm az éhséget. Gyere, te hal, megmentelek. Hal: Vicces vagy ám, te fiú. Hogy menjek, ha itt vagyok a parton, éppen az a baj, hogy itt meg se tudok mozdulni. Dobj vissza a vízbe, meghálálom ám! Kanász: Ne mááá! Ugyan miben is tudnál nekem segíteni. Elég rád nézni, elmegy a gusztusom. Na jó, a vízbe belehajítalak, élj hát boldogan. Hal: Köszönöm. Ha bármi bajod lenne, csak tátogd el gyorsítva a dalom, és én segítek rajtad! Kanász: Hogy én mekkora bolond vagyok! Hu, de most már nagyon ehetnék. Hát ez, mi ez a fura szerzet. Randa is, büdös is, de ehetőnek tűnik. Vadkacsa (Verdi Traviata című operájából Az asszony ingatag kezdetű ária dallamára): Repülnöm kéne, De földön kúszom. Vadkacsaként, jaj, A porban csúszom. Toliam siralmas, Ragacsos massza, Verdes a szárnyam, Nem szállók fel ma! Vegyüzem böffent, Kacsanagy baj van, Meg kellett fürödnöm A zavarosban! Kanász: Hát ez bizony egy szerencsétlen, összeragadt tollú vadkacsa. Segítenem kell neki. Nyelek hármat, korgok kettőt, nézek egyet, de legyűröm az éhséget. Gyere, te vadkacsa, megmentelek. Vadkacsa: Jaj, ne bánts, ne tetézd még a bajom! Ne egyél meg! 37
