Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOI VOLT, HOL N LM VOIT Királylány: Kanász: Királylány: Király: Királylány: Király: Királylány: Kanász: Király: Királylány Király: Királylány Király: Királylány Kanász: Jaj, csak már jönne vissza. Mászónapló. Második s harmadik nap. Az éjszaka kényelmetlenül telt, a karom, ugye, egész éjjel a mókusfészekben. A seregélyek megsúgták, hogy reggelre el- ernyed majd a kis bestiák görcsbe rándult állkapcsa. És így is lett. Arra ébredtem, hogy nekem csapódott a kézfejem. Úgy továbblódított, hogy máris feljebb találtam magam. Imádok fára mászni. Igaz, meglepett, amikor a fa megszólított. Elmesélte, hogy nem szereti, ha mindenféle emberek mászkálnak rajta, ezért egy-két mozdulat után leveti magáról őket. Annyira elkeseredtem, hogy a potyogó könnyeimtől alig bírtam továbbhaladni. És elkezdtem lejjebb csúszni. Ettől az almafám olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy a rázkódástól menten még feljebb találtam magam. Hallod őt? Ó! Hallanám, ha nem zihálnék olyan idegesen. Ó! Akkor nyugodj meg. Ó! Könnyű azt mondani. De annyira reszketsz, hogy az engem is fölkavar. Ó! Akkor nyugodjunk meg. Jaj, csak már jönne vissza, ó, ó, ó. Mászónapló. Negyedik, ötödik, hatodik nap. Csak mászom és mászom és mászom. Összemosódnak a napok. Már megszoktuk egymást a fával. Már nem is tudom, melyikünk a fa, melyikünk az ember. Én mászok őrajta, vagy ő iparkodik felfelé rajtam? Mintha összenőttünk volna, én érkezem-e meg a fa legtetejére, vagy ő a fejem búbjára. Már nem bírom ezt a várakozást, te! Ó, hát hiszen eddig se bírtad! De eddig csak szenvedtem, most már unom is! Ó, ó! Te beteg vagy! Le sem tagadhatom. És egyre inkább! Ó jaj, csak már jönne vissza. Mászónapló. Hetedik nap. Fölértem. Я V. Takarítás Kanász: Etelka: Kanász: A csúcsról egy palotába jutottam. Nini! Hát te? Jó, hogy jössz, kedves barátom! Ebben a palotában két dolgot lehet csak: fogócskázni és takarítani. Kergetőcskézni eddig nem volt kivel, takarítani meg utálok! Úgyhogy gyere, először rohangáljunk föl-alá, azzal jól fölverjük a port, azután pedig végre tegyünk rendet ebben a hatalmas épületben. Takarítani kell mind a tizenegy szobában! De a tizenkettedikben nem ám! Ki nem nyitom neked, ha a bokámat csókolgatva, térden csúszva, könnybe lábadt szemmel könyörögsz, akkor se. Bármit hallasz, rá se ránts! Nem érdekes. Csak a szél vagy egy kósza bőregér, esetleg egy olyan irdatlan nagy titok, amit megosztani veled semmiképpen nem akarok. Tehát? Hát lehet egy ilyen ajánlatra nemet mondani? 29
