Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Etelka: Kanász: Sárkány: Etelka: Kanász: Etelka és Kanász: Etelka: Kanász: Sárkány: Itt vastagon korom. Itt egy kis kupacnyi piszok. Ott meg egy kis halom mocsok. Gubancok, morzsák, szöszök, locsok. Erre sűrű pókháló száll. Arra szeméthegyek. Káosz. Foltos falak. Koszos padló. Átláthatatlan ablakok. Ragacsos kilincsek. Penészes ételmaradék. Hogy került mindez ide? Hapci, no, ugyan már, hapci, na! Hát ez ott semmiség, apróság. Allergia, gyarlóság! Itt észre se lehet venni. Ott el lehet feledni. Erre éppen, hogy látszik. Arra meg nem figyel senki fel. Na jó, ha már itt vagyok, hapci, no, akkor tegyük rendbe. Esetleg, ezt is fel lehet csippenteni. Alig seprem, máris tűnik. Kicsikét dörzsölöm, megszűnik. Fél mozdulat. Tiszta, egy szempillantás alatt! Hééééé! Héééééé! Hóóóóóó! Hóóóóóó! Ne felejtsétek, hogy itt vagyok felejtve! Ne feledjétek, hogy fel vagyok szegezve. Hóóóóó! Hóóóóó! Hééééé! Hééééé! Versben ordítsam el, ki vagyok? Mi? Na nesztek: Hogyha hiszed, hogyha nem, gyilkos sárkány a nevem. Gyilkos sárkány, tornyoslaki, nem is kerek szemű maki! Nevem drakkusz domesztikusz, tekintetem misztikus, ha rád nézek, neked kuss! Azért az sokat elárul rólad, ahogy felsöpörsz, ahogy a pókhálót leszeded! Szinte táncol a kezedben a dörzsis vizező, szemfényvesztés, amilyen bravúrral tologatod a lábpedálos krómtetős szemeteskocsit, és még a csőtisztító kefe sem fog ki rajtad, határozottan, magabiztosan, bűbájosán sertepertélsz, és nem félsz a tartónyeles súrolólaptól sem, de milyen lenyűgözően használod a padlókaparó pengét is, és a látásodra szinte dalol a dupla padlófelmosó! Ilyen szépen még senkit sem láttam takarítani. Ilyen gyönyörűen senki sem tesz rendet. Öröm nézni. Ahogy mindenre figyelsz, ahogy mindenre ügyelsz. Ahogy moccansz, guggolsz, rakodsz, sikálsz, hajolsz, pakolsz, odább teszel, arrébb tolsz. Ez a finom rebbenés, ágaskodás, görnyedés. Ahogy teszed, ahogy végzed. Minden mozdulatod végzet! Erre fordulsz, ide nézel, arra mozdulsz, megigézel. A napra még lehet nézni, de ránk már nem, ahogy így együtt takarítunk! Etelka vagyok. Kanász János a nevem. Hééééé! Héééééé! Hóóóóóó! Hóóóóóó! Ne felejtsétek, hogy el vagyok felejtve! Ne feledjétek, hogy fel vagyok szegezve. Hóóóóó! Hóóóóó! Hééééé! Hééééé! Versben fenyegesselek benneteket? Na nesztek: Fussz, János, fussz, jön majd a drakkusz! Fussz, János, fussz, itt már a drakkusz! Kússz, kússz, kússz, te szobai fikusz! Mielőtt még sárkány voltam Éltem fényes tündérsorban. Tündér néném megsértettem, Csúf büntetést érdemeltem. Lettem gonosz hétfejű, 30
