Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Kanász: Ó! Bizony. Erre születtem! Vagy arra? Mindegy! Hányán mondtak csődört? Akarom mondani csődöt? Na? Hányán fuccs? Hányán puff? Mennyien supp? Uram király, én kellek neked. Megmentelek. Én, a fáramász... Király: Ó! Ó! Ó! Állj! Állj! Jó, igazad van, grófok, hercegek fuccsba, lovagok, nemesek puffra, arisztokraták, királyfiak supp, hősök meg, á hagyjuk! Ám de miért pont te? Mit tudsz te? Nem kellesz örökre! (Az öreg király megpróbál visszazökkenni a mindennapokba, kel, fekszik, mosakszik, táplálkozik, sétál és uralkodik, a Kanász viszont mindenhová követi, a legváratlanabb helyeken is felbukkan, sosem hagy neki békét) Kanász: Hát akkor: Jó reggelt, napot, estét, étvágyat! Jó munkát, pihenést, sétát, döntést, két lábat! Jó elmélkedést, utat, reményt, szerencsét, meleg kemencét! Jó szórakozást, szép napot, szép álmokat! Bolondokra lakatot! Király: Hát te? Itt-e? Még? Te még itt? Te itt mégis? Itt is? Most is? Mégis? Mindig? Most is? Hogy kerülsz ide? Ki engedett be? Hol bujkáltál? Hol rejtőztél? (Eközben a Királylány sokatmondóan és okosan sikkant, piheg, sóhajtozik) Király: Te kanász, te tudsz valamit. Kelhetsz! Kellesz! Mászhatsz! Mehetsz. Fel a fára. Kanász: Indulok. Királylány: Másssssz... Ó! IV. Expedíció Kanász: Mászónapló. Első nap. Peches a kezdés. El sem indultam, máris megharapott egy mókus. Első kapaszkodó egy odú. Az a puha csomó, amit megszorítottam, egy nemrég született mókuscsemete lehetett. Az anyja se habozott, jól megharapott. Meg a mókuspapa is. Meg a mókusnagymama. Természetesen a mókusnagypapa is. Meg egy csomó mókusnagybácsi és mókusnagynéni is. És vagy két tucat mókus-unokatestvér. És nem maradhattak ki a féltucatnyi mókusfivérek és mókusnővérek sem. Rémülten rántottam volna ki a kezem, de az a sok rágcsálóállkapocs mind begörcsölt, és nem bírtak elereszteni. A sok kis állat miatt beakadtam. Én fönt, a karom lent, még mindig nyúlik, még mindig... Annyira megijedtem és megsajnáltam magam, hogy már nem is volt kedvem tovább mászni. Királylány: Látod-e? Király: Ó! Nem. Szédülök. Ó! Királylány: Te szédülsz? Király: Nagyon. Nem merek odanézni se. Királylány: Akkor mitől szédülsz? Király: A gondolattól, hogy esetleg odanézek. 28
