Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Ayhan Gökhan: Mese a boldogságról és a szomorúságról (mese)
Késő délután volt, amikor a szomorúság még mindig nem került elő. A boldogság aggódott, hol lehet ennyi ideig a kisfiú. Megkérte a ház körül élő állatokat, hogy valahogyan járjanak a nyomára. Aggodalmát növelte, hogy odakint szürkült. Keresték őt itt és keresték őt ott, sőt, valaki odáig merészkedett, hogy amott is kereste. Hiába minden kutatás, nem lelték sehol. Mintha elnyelte volna a föld vagy az ég. Vagy az erdő. Telt az idő. Az éjszakáról sokféle mendemonda keringett.- Ébredés után fekete zoknit húz, és fekete köpenyt terít a vállára. Ezután elindul a földön.- És az égben.- És az erdőben.- Igen, és a fiai is felkelnek vele. Jobb nem beszélni róluk! Úgy tudom, különböző csínyeket követnek el, hol a városokban, hol a hegyekben, hol - itt mély lélegzetet vett - a sűrű erdőkben. Az alvás a legjobb védekezés ellenük. Az álmokkal szemben tehetetlenek. Röfögte két, az állatok közt tekintélynek örvendő középkorú vaddisznó. Beköszöntött az éjszaka, és az éjszaka gyermekei megjelentek az erdőben. Nagyokat kurjongattak és röhögtek. Szokásuk volt ilyentájt futkosni és mulatni, amikor az apjuk azon fáradozott, hogy mindenhová megfelelő mennyiségű sötét jusson, máskülönben foltos maradna az éjszaka. Az éjszaka fiai találkoztak a szomorúsággal. Összenéztek, és azonnal tudták, mi következik: tréfa a javából! A fatörzsek mögül figyelték őt egy darabig, s mikor közelebb ért hozzájuk, egyszerre eléugrottak és csúfolni kezdték.- Kérlek, ne bántsatok! - könyörgött a kisfiú. A kérésére rá se hederítettek. Búbánat-fekete, érdes szavakat mondtak rá, szöcskemód körbeugrálták, nyelvük nyújtogatták. Addig-addig csúfolódtak, míg a szavaiknak meglett a hatása: a kisfiú arca bekormozódott. Ezt látva a nagyfiúk szedték a sátorfájuk. Állt a kisfiú az erdő mélyén. A csúfolódás miatt kormos lett az arca. A hold félte ráereszteni a fényét, attól tartott: bepiszkolódik a holdsugár. A szomorúság ezek után azt gondolta: nem szeretik, megvonják tőle a gyengédséget, nem simogatják, nem cirógatják, nem babusgatják, nem birizgálják, nem becézik, nem édesezik, nem hívják magukhoz. Ö volt a kisfiú, akit messze elkerül a holdfény. Magában mondogatta szomorúan:- Én vagyok a kisfiú, akit messze elkerül a holdfény. Az egyik éjszaka-fiú rosszabb volt a többieknél. Nem szeretett semmit, viszolygott a szép, nemes dolgoktól, undorodott a jótól és a boldogságtól.- Gyűlölöm a szépet - büszkélkedett a testvéreinek. A sötét szín és a sötét dolgok voltak a kedvencei. Varázserővel is bírt, emiatt a fiúk közül ő volt a legveszélyesebb. Visszalopózott a kétségbeesetten menekülő, a kiút után kutató kisfiúhoz, és elmondott egy szörnyű varázsigét.- Aki eddig ismert, többé ne ismerjen, úgy féljen tőled, mint ahogy te félsz tőlem! 17
