Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Ayhan Gökhan: Mese a boldogságról és a szomorúságról (mese)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Embernyelven valami effélét jelentett a gonosz éj-fiú átka. A varázsige elmondása után elégedetten visszafutott a többiekhez. Míg a testvéreinek a külseje, neki a szíve is goromba-színű volt. A szomorúság nem tapasztalt semmit, amíg szörnyű körülmények közt haza nem ért. Amikor a boldogság hirtelen meglátta, azon nyomban elsírta magát. Olyan hangosan és szívfáj dítón - na meg fülsiketítőn -, hogy a szomorúság arcán megremegett és riadt táncba kezdett a korom. A szomorúságnak sem kellett több, csak egy ilyen jó nagy adag, hizlaló rémület, azonnal megfordult, és befutott az éjszaka alagútjába. A boldogság utánaslattyogott, s az erdő felől a sötétség virgonc gyermekeinek csalogató nevetése sóbálvánnyá változtatta; mozdulatlan maradt. Kicsi arcán egymást utolérően leszánkóztak a sószínű könnylabdák.- Ki lehetett ez? Annyira megijedtem! - mondta a kislány, és egész lényében rázkódott. Történt, ami történt: a két testvér örökre elszakadt egymástól. Nyírfaágtól levél, sötét, mohás parttól mohás-sötét fenekű csónak. Ahol a boldogság megjelenik, ott a szomorúságnak nincs helye. Ahol a szomorúság megjelenik, ott a boldogságnak nincs helye. Az erdő méteres-szakáll tölgyfái ezt beszélik, és az erdő méteres-szakáll tölgyfáinak mindig igazuk van. 18 □ DOG HUG, digitális rajz, 2013
