Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: Szerelmi romantikus komédia Komáromban (A Komáromi Jókai Színház A velencei kalmár című előadásáról)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

Soóky László

Szerelmi romantikus

KOMÉDIA KOMÁROMBAN

A KOMÁROMI J Ó KA I SZÍNHÁZ A VELENCEI KALMÁR CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL*

Ismert szerzőnk ezt a müvét valamikor a nagy királydrámák és fergeteges vígjátékok születése idején írta, 1594-ben talán; az biztos, hogy 1598-ban már írtak róla. A cselekménysor mozgatórugói (többek között) a szerelem, a félreértés, a pénz, a pénztelenség, az ármány, a gonoszság, a szeretet, majd végül megérkeznek az elveszettnek hitt hajók, előkerülnek a gyűrűk, a bor, a jó elnyeri méltó jutalmát, a gaz pedig a büntetését. így vélekedhetett a balga Shakespeare William anno az internet nélküli világban, mert nem látta előre, hogy a színművét majd arra érdemes nagyformátumú Kárpát-medencei magyar színházi rendezők a XX-XXI. században átértelmezik, például azért, hogy zsidó-keresztény ellentétet kreálhassanak belőle. A nézőtéren pedig általában zsidók, keresztények és ateisták ülnek, így létrejöhet a hőn áhított feszültség.

A mi rendezőnk, Szőcs Artur, m. v. sem volt rest, elfogadva a kihívást, kegyetlenül vizionált, s látomásaira hagyatkozva Shakespeare vonatkozó szövegei alapján színpadunkra helyezett egy véletlenszerűen konkrét filmre emlékeztető (Michael Radford: The Merchant of Venice, 2004), ám határozottan esetleges sorrendű ötletsort. Vélhetőn azt gondolta magáról, hogy ő nemcsak rendező, hanem dramaturg is, pedig nem. A Komáromi Jókai

Színházban prezentált munkája alapján pedig mint rendező csak azért nem bukott nagyon látványosat, mert a mi hálás közönségünk az előadás végén szeret tapsolni. Ennek viszont kevés köze van a szakmához.

1.

Ami az előadást illeti:

A közönség a tenger felől látja a kikötőt, szemben a Dózse-palotát, az előtte ringatózó gondolákat. Balra utcarészlet, jobbra tengerészkocsma (?), hátul Öreg Gobbo (Németh István) horgászik. A félhomály alapján az egész előadás alatt vagy hajnal lehet, vagy késő alkonyat, esetleg napfogyatkozás, ami csak azért zavaró, mert nem látni a játszók arcát. Vegyük úgy, hogy most éppen reggel van, a (tengerész)kocsmába betódul Salarino (Bernáth Tamás), Antonio velencei kalmár (öllé Erik m. v.), majd Lorenzo (Tóth Károly e. h.) és Gratiano (Olasz István), később Antonio barátja, Bassanio (Szabó Viktor), a falatlan (tengerész)kocsmán túl egy gondolában Solanio (Kátai István m. ö. v.) ül. Isznak, s közben meghányják-vetik Antonio aznapi lelki állapotát, aki, mint kiderül, sem nem szomorú, sem nem vidám, sem nem szerelmes. „A világ nekem nem több, mint világ, színpad, melyen eljátsszuk szerepünket, s én búsat játszom” - mondja Antonio. Ha* Az előadás bemutatóját 2014. május 2-án tartották a Komáromi Jókai Színházban. - A szerk.

92