Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: Szerelmi romantikus komédia Komáromban (A Komáromi Jókai Színház A velencei kalmár című előadásáról)
ÍZLÉSEK ES POFONOK marosan értesülünk, hogy Bassaniónak egy lánykérés ügyében sok pénzre lenne szüksége, mint rendesen, most is Antoniótól kér kölcsön, s elindulhatna egy számos shakes- peare-i csavarintással megkomponált vígjáték. Más döntés született, tételesen az, hogy a színjátékon keresztül, Shakespeare hathatós segítségével felhívjuk a figyelmet az antiszemitizmus veszélyeire, különös tekintettel a magyar antiszemitizmusra. A probléma csak annyi, hogy a kíméletlen dramaturgiai beavatkozás (húzás, szövegkurtítás) ellenére Shakespeare szövege ezután is vígjátéki elemeket hordozó romantikus szöveg marad, a rendezői-dramaturgiai értelmezés viszont aktuál-közéleti drámát szervez belőle. Nem véletlen ezek után, hogy például Shylock (Fabó Tibor, Jászai Mari-díjas) és Tubal (Mokos Attila) (mindketten zsidók) jelenetében mind a játszók, mind a közönség faarccal mered egymásra, holott a színházi világ egyik legmarkánsabb helyzetkomikumának lehetnénk tanúi, tételesen a rafinált zsidó gondolkodás szülte első, még a XVI. században lejegyzett poénjainak. Egy pillanatra térjünk még vissza a tengerészkocsmába, ahol ifjaink pajzán gondolatok mentén tervezik a jövőt, miközben Salarino hozott párnákon ülve szakállat fest az arcára. 2. Ugyanebben az időben a Dózse-palota jobb oldali szárnyának tüllfüggönyös társalkodó szobájában két árny, vélhetően Portia, gazdag hölgy, később mint Balthasar, jogtudós (Bárdos Judit m. V.), valamint komornája, Nerissa (Tar Renáta) fecsegnek valamiről, s pótcselekvésként Concorde típusú papírrepülőket hajigáinak egymás felé. A legények elhagyják a kocsmát s a játékteret, Öreg Gobbo összepakolja horgászkészségét, s ezt mormogja: „Nesztor tossza meg!”; így ér véget az első szín. A második pedig azzal kezdődik, hogy J f Portia és Nerissa egyöntetű természetességgel betérnek ugyanebbe az ivóba, közlik velünk a közeljövő eseményeit, majd felkapják Salarino párnáit, s bájosan távoznak. Többek között ezért a kérdőjel a tengerészkocsma után, mert a színpadon nem árt tudni, hogy mi micsoda. A Velencei-öblöt mély csatorna választja ketté - később, amikor Lanzelo Gobbo, bohóc, Shylock szolgája (Majorfalvi Bálint) beleteszi az utazóládáját, kiderül, hogy mégsem olyan mély -, melybe olykor stégeket tolnak ki, s mert a bal oldali stég egyben Shylock irodája is, naivan azt gondolhatnánk, hogy a bal part a zsidóké, a jobb part pedig a keresztényeké. A harmadik szín látványa ezt sugallja. A 4. szín nyújt erre markáns cáfolatot, miszerint Shylock házának egyik fele a bal, a másik viszont a jobb parton helyezkedik el. A két épület között az öböl - biztosan van rá értelmes magyarázat -, s az öblön átkiabálva inti Shylock lányát, Jessicát (Holocsy Krisztina): „Nehogy az ablakodra felkapaszkodj és fejedet kidugva a bemázolt arcú keresztény bolondokra bámulj!” Jessica jól nevelt lány, nem kiabál az öblön át, nekünk mondja csak kacéran: „Ha a szerencse mosolyog ma rám, holnap nincs lányod, s nekem nincs apám.” S most térjünk vissza a 3. színhez, mely kulcsfontosságú, mert itt ismerszik meg Shylock (ha nem mondjuk zsidónak, ugye nem is fáj annyira?) és Antonio (ha nem tudjuk, hogy keresztény, fel se tűnik) jelleme. Shylock gyűlöli Antoniót („Gyűlölöm őt. Gyűlölöm, mert keresztény”) Antonio megveti Shylockot („Kutya vagy - mondanám most is örömmel, megrúgnálak, leköpnélek megint”), a kényszer mégis egy hajóba kényszeríti őket, mert Shylok bosszúlehetőséget szimatol, Antonio pedig csak Shylock hiteléből segíthet Bassanión. Shylock zálogfeltétele viszont kegyetlen: „Megegyeztünk, 93
