Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Csapó Csaba: Kelet és Nyugat házassága - Tennessee Williams nyugati nó drámája (tanulmány)
csírájában tartalmazza a másikat, és ezek az őselvek folyton mozgásban lévén egymásba fordulnak át. A Tao útját járó gyakorló feladata a jin és a jang szétválasztása, majd megtisztítása, s végül újraegyesítése. A színpadi utasítások is alátámasztják a jin-jang szimbolikát; az utasítás szerint „a színpad oldalfalain megjelenő világítás tökéletes félköröket formáljon. így kivetítve mondatához hasonló köröket kapunk”. A játéktér félkör alakja, a három kis kerekasztal, valamint a spotlámpás megvilágítás és az, hogy Miriam gyakran hivatkozik a „fénykörre”, mind a taoizmusra utalnak. A taoista filozófia szerint a fény és sötétség állandó váltakozása a nemi princípiumok erőviszonyait is tükrözik, ahol a jin képviseli a női, földi, passzív befogadó erőt, míg a jang a férfi, égi, aktív és teremtő erőt. Amennyiben Miriamot a jinnel kapcsoljuk össze, akkor Mark az alkotóerőt képviseli. A Tao szerint a kettő „harcának” dinamikus egyensúlya adja az egészet, s az egészséges, jó szellemi képességekkel rendelkező teljes életet élő emberben is a két princípium egyensúlya van meg. Miriam jin energiája túlsúlyba került, az egyensúly felbomlott személyében. A darab elején elmondja a Csaposnak, hogy sokat van sötétben, mert későn fekszik le. Később avval kérkedik, hogy könnyen és gyorsan képes mindent befogadni, és ez még szexuális töltetet is kap, amikor kiderül róla, hogy szexuálisan kicsapongó, azaz a férjén kívül más férfiakat is szívesen „fogad magába”. A jin jelleg túlcsordulása könnyen észrevehető benne, s ezt úgy próbálja kompenzálni, hogy állandóan a fénykörön belül szeretne maradni, azaz a jang erejére van szüksége kibillent egyensúlyának helyreállításához. Markról szintén elmondható, hogy felborult az egyensúlya: a jang teremtő energiája nem elegendő számára, mert képtelen alkotni, sőt, az alkotása ellene fordul. Mint fent említettük, a zen filozófiája igen közel áll a taoizmuséhoz; a buddhizmus célja is a kettéhasadt egység újraegyesítése. Drámaolvasatunkban Miriam és Mark egy személy két aspektusa, viszont ezt az a tény is komplikáltabbá teszi, hogy egyik oldal sem egészséges. A dráma első részében Miriam úgy konfrontálódik Markkal, mintha ugyanannak a személynek a két oldala lennének, és mintha Mark lelkét valami erősen fogva tartaná. Williams el volt bűvölve a nó színház „szel- lemjátékaitól”, amelyekben az egyik szereplőt egy másik lélek tartja fogva, amelyről kiderül, hogy saját lelkének „sötét” oldala. A nó színházban a főszereplő lelkének sötét természetét egy másik színpadi karakter jeleníti meg, aki eleinte vonzónak tűnhet, majd a dráma során kiderül róla, hogy destruktív erővel hat. A Tokiói hotel cselekménye nagyban hasonlít a jól ismert japán klasszikus nó darabéhoz, melynek címe Dodzsodzsi. A „Dodzsodzsi” szó szerint „Dodzso templomot” jelent, Japán egyik híres zen templomát. A Dodzsodzsi nagyon régi és híres nó játék, s 1960-ban Williams látta a Dodzsodzsi produkcióját, amikor a japán Grand Kabuki színház először turnézott Amerikában, és nemcsak elbűvölte játékuk, de igen lelkes hangvételű elismerő cikket is írt az előadásról. A Dodzsodzsiban egy nő szerelmes egy szerzetesbe, aki elmenekül a nő elől a Dodzsodzsi templomba, ahol éppen egy új harangot szenteltek fel, és a harang belsejében bújik el. Amint a nő üldözi és nem találja, iszonyú dühbe gurul, és őrjöngő felin- dultságában sárkánykígyóként mutatkozik meg. Amikor megtalálja a szerzetest a harangban, köréje tekeredik, farkával csapásokat mér a bronzra, majd szájából tüzet okádva megolvasztja a harangot, és a szerzetes a megolvadt bronzban leli halálát. Klasszikus téma az, hogy a művészt felemészti a műve, s ez a Tokiói hotel egyik témája is.
