Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)
Miriam: Eldöntötte, hogy sértő lesz, most, hogy visszanyerte a lélegzetét. Leonard: Ez csak az ízlése az ő. Mark: Azt hittétek, hozzátok beszélek. Magamban beszéltem. Egy komoly festőtől két dolgot kívánnak: hosszú, fehér szakállt, és egy... és egy létrát. (Magában beszél) Mark, te most olyan dologról beszélsz, ami. Leonard: Olyan dologról, amit nem lehet tisztán kifejezni ennek a pontjánál. Mark: Igen, ez az, amit meg kell adnia az embernek magának, egy kis önbizalmat. Hosz- szú, fehér szakáll és létra és elkötelezettség a festéshez... Mit festett a Sixtus-kápolna mennyezetére. Leonard: Michelangelo festette a világ teremtését a mennyezetére a. Mark: A teremtés teremtésének a teremtését. Miriam: Ne bátorítsd arra, hogy. (Mark kissé imbolyog, Leonard megérinti a vállát) Mark: Ne nyúlj hozzám! Ki nem állhatom, ha hozzám érnek! Leonard: Nem hinném, hogy az egyház vagyonától való függőség örömet okozna az embernek. Neked, Mark bébi? Nem, én... Mark: Faszság, ahogy a hölgy mondaná. Én bárkinek a kurvája vagyok, beleértve magamat is. A hölgy... hol is van? Á, ott van! Krisztusom! Úgy néz ki ma, mint egy háromár- bocos vitorlás, amely nagy hullámokkal kihajózik a kikötőből, a rakománya kókuszdió. A kókuszdiószárítmány? És a legénység rabolt emberekből, de a szél és a tenger kedvező ahhoz, hogy hajózzon a földfokához a. És ha lecsendesedik az egyenlítői vizeknél, odarendeli a legénységet az evezőpadokhoz, ó, eveznek a hölgynek, és rövid pórázon vannak tartva. Miriam: A pokolba ezzel a! Mark: Nyald ki a seggem a Wetherbridge Square-en július negyedikén délben. (A bárpult végének támaszkodik, és Miriam arcát vizslatja. A nő nem néz rá) A hölgy ismeri a mindenre kiterjedő, tornádó sebességű módját annak, hogy tudtul adja. Ó, élvezetes, igen... az árak igen változóak... igen olcsóknak találtam egyszer... egyszer... egyszer... (nevet) Elfelejtettem, hogy szórakozunk. Azoknak az áttetsző augusztusi délutánoknak egyikén volt. Tudjátok, úgy látszott, hogy sodródik az ég felé, valami tisztább helyre, aztán egy másik helyre, még magasabbra és még tisztábbra. Miriam: Azért szereted az augusztust, mert augusztusban születtél. Mark: Nem hiszem, hogy ez elfogulttá tenne az első szavazás alkalmával. De emlékszel. Miriam: Emlékezetes volt, igen. Mark: Egy nyüzsgő, lendületes parti volt folyamatban, és én kitörtem az odúmból, a stúdiómból, meztelen seggel, mint első tiltakozásom sikolyául az ... ellen. Szédülten cammogva a. Kinyitottam a tolóajtót, s konstatáltam, hogy senki nincs ott a feleségemen kívül. Ráordítottam: „A fenébe! Asszem, egy festményt készítettem!” Soha nem tettem többet annál, mint hogy gondoljam, hogy készítettem... Hogy mért vagyok annyira fáradt?... Soha senki nem adott nekem egy hatalmas, vagy egy szemernyi, vagy egy bébis üvegnyi bizalmat, és nem volt hosszú, fehér szakállam, és létrám sem
