Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)
Leonard: Micsoda végeérhetetlen repülőút New Yorkból Tokióba, meg még az időzónaváltás is! Azonnal megismételni, fordítva, túl sok lenne. Miriam: Ez a javaslatod? Mark: Igen. Végeérhetetlen. Miriam: Nem kell azonnal megismételni, megkaphatod a szobámat Marké mellett, amíg ellátogatok Kiotóba. Leonard: A szándékod az, hogy? Miriam: Elérjem az esti zötykölődő vonatot Kiotóba. Mark: Valami. Leonard: Micsoda, Mark? Mark: Hatással volt az én. Leonard: Hatással volt a te? Mark: Látomásomra. Lélegzetünk, és a... mi pulzálásunk... artériáink olyanok, melyekhez hozzá vagyunk szokva anélkül, hogy tudnánk róluk, de... Leonard: Igen. Természetesnek vesszük. Mark: Mint állandó birtoklást, de csak kölcsön kaptuk, és a kölcsön. Leonard: Mark, bébi, te egyszerűen. Mark: Igen. Egyszerűen figyelmeztettek, hogy a lélegzet az én. Nem magától adott, hanem kölcsönkapott, és a kölcsön az. Leonard: Mindannyiunknak néha elakad a lélegzete pár pillanatra. Miriam: Igen, így igaz, Mark, bébi. Mark: A kölcsön ára... váratlan. Leonard: Ne próbálj meg felkelni, amíg. Mark: Ingatlanárverés? Ez a módja neki? Leonard: Nem fontos, de e többi itt kissé tovább. Mark: Én majd. Miriam kiment már innen? Leonard: Nem. Még mindig itt van. Mark: Nekem... tetszik... ez... a hely. A lélegzetem... most tér vissza. Leonard: Jó. Jó. Mark: Majd mindjárt mondok valamit arról, amit úgy neveznek, hogy... az élet lélegzete bennünk. Nem. Nincs levegőm, hogy elmondjam neked. Miriam: Van még pár dolog, amit meg kell látogatnom, mielőtt. Mark: Miriam? Miriam: Egyedül akartam idejönni, de nem volt hajlandó adni egy kis időt és teret kettőnk között, ó, nem. Követett engem ide is, mint egy bádogdoboz, amit a gyerekek kötnek a kóbormacska farkára. Leonard: Csináljunk. Miriam: Nem felizgatni Mark bébit. Mark: Kezdem jól érezni magam. Tökéletesen. Elállt a borotvavágás okozta vérzés? Leonard: Igen. Már nem véreznek a vágások. Miriam: Viszonylag. Mark: (Felkel, majdnem szilárdan áll) Hölgyeim és uraim, bocsássanak meg... a Hölgy és Leonard.
