Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)
Miriam: Mondd nekik, hogy menjenek Kiotóba. És te, ne vitatkozz velem erről. Ennek az útnak, Leonard, különleges jelentősége van számomra, amit nem próbálok elmagyarázni, sem megokolni sem. Leonard: Ha szándékozol. Miriam: Visszamegy az Államokba, a te felügyeleted alatt, Leonard. Miriam: Ki fogja finanszírozni a te? Miriam: Néha a tőlem való függése kényelmes volt. (Kivesz egy kis fekete bőrtokot a táskájából, és kinyitja) Leonard: Hitellevél a _-ről. Mir iam: Pontosan. Az én nevemre szól. Ö szanatóriumba megy, én pedig folytatom, ahogy elterveztem. Felszabadulás. Tehermentesség. Imádom a szállodákat. A szobaszervizt és a bárokat. A választási lehetőségem. Leonard: Elhagyás bármely pillanatban, amikor. Miriam: A Morgan Manhattan Storage-ben van nekem, a saját nevem alatt, nem kevesebb, mint kétszáz a legjobb festményeiből, mielőtt még felfedezte volna a színt festékpisztollyal, és még van egy halom rajza is. Leonard: Praktikus nő vagy, akinek a szeme rajta. Miriam: Bármiféle előre nem látott eseményre, igen. (A Csapos jobbról be, balra el, észreveszi a vázát és a virágot a földön, felveszi, elhelyezi az asztalon, és bemegy a bárpult mögé) Leonard: Igen, természetesen. Tudom. Csapos! Kérek egy. Miriam: Mark meg fog kérni, hogy állítsd ki a cuccait. Igen, meg fog. Mit mondasz majd erre neki? Leonard: Azt mondom majd, hogy „Mark, még nem!” Miriam: Akkor majd kiállíttatja egy másik galériában, ahol boldogan kiteszik a neve miatt. Leonard: Ezt, ezt nem hiszem. Miriam: Nem hiszed, Leonard. De nekem van egy megmásíthatatlan tervem. A férfi őrült. Őrült! Leonard: ...-ról beszélsz? Miriam: Markról. Igen. Én Markról beszél. Leonard: Én nem tenném! Miriam: Te nem tennéd, de én igen. Láttad a kész képeket, te nem hallod őt soha munka közben. Én hallom. Hallottam ordítani a stúdióban a vászonnal: „Te szarházi! Te vagy az, vagy én? Elkaplak! Megvagy! Fénykitörés a .. .-ben.” Leonard: Miriam! Ne olyan hangosan! Miriam: Háromszor vagy négyszer beküldtem egy kis kajával a szobalányt. „Mennye már ki a picsába innét!” Egyszer verekedett is a tálcával. Te! Láttad a kész képeket. Én: A folyamatos őrületet hallom a műteremből, a vásznakról, amiket fest, és autentikus forrásként kijelenthetem azt. Mark őrült! Az őrülettel vagyok házas. Egy kis térre
