Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)

Csapos:

Miriam:

Csapos:

Miriam:

Csapos:

Miriam:

Csapos:

Miriam:

Az emlékeimet arról, hogy Ön itt töltő asztalához?

A te feladatod kivinni az italokat az asztalokhoz.

Tudom, hogy az enyém, de már mondtam, hogy nem érek rá, és nem vagyok hűtlen. Igen, már mondtad ezt nekem. Hmm! Nem felejtettem el ezt a szomorú információt. De ennek ellenére. Nagyon kevés férfit ismertem eddig, akit ne tudnék egy kissé meglepni.

Menjen Kiotóba. Még ma menjen Kiotóba!

Ó, majd elmegyek Kiotóba. (Az italával visszamegy az asztalához) Gyönyörű régi pagodák kristálytiszta vizű tavacskákkal, amelyekben visszatükröződnek, és virágzó fák virágjaikban. Talán azután magamba szívom az Uzu-félszigetet veled.

Nekem állandó állásom van.

„Semmi aggódás, csak semmi félelem,

Egy nap majd eljön a gazdag dilis öregember.”

Újabb adalék a legújabb gyerekmondókákhoz. Hmm! Igen. Konicsiva! Ez a szó arra, hogy „szia”. Hong-Kong. Szingapúr. Bangkok - micsoda városnév! Azt hiszem, Indiát kihagyom, ahol az éhenhalástól esnek össze az utcán. A baj nem vonz engem.

(Elektromos berregő szól)

Csapos: Bocsásson meg. Az étterembe hívnak.

(A Csapos el. Egy középkorú férfi, aki fiatalabbnak néz ki, belép a fénykörbe)

Leonard:

Miriam:

Leonard:

Miriam:

Leonard:

Miriam:

Leonard:

Miriam:

Leonard:

Miriam:

Leonard:

Tetszik a ruhád.

Azt hiszed, azért táviratoztam neked New Yorkba iszonytató sürgősséggel, és azért kértelek, hogy azonnal repülj Tokióba, hogy megjegyzést tegyél arra, amit viselek? Egy órát töltöttem vele. Egy olyan tehetségű festő, mint Mark, az nyugtalan, aki a saját belső dzsungelében él.

Faszság!

Nem azért dolgozik, hogy egy négy számjegyű árcímke legyen a festményein.

Még inkább faszság! Mindössze ennyi, amit kaphatok tőle?

Persze hogy késleltetem. Ha azt mondom, még sosem láttam korábban annyi kínt egy vásznon kifejezve, azt hiszem, a válaszod az lenne, hogy „faszság”.

Ja. Az a válaszom.

Az erőszak nem olyan elem, amely hiányozna a természetedből. Fontoljuk meg egy kicsit.

Már mindent megfontoltam, amit meg akarok fontolni, de milyennek találtad a szobáját?

A szobája, amikor beengedett, nos, az. Megértettem a táviratod sürgős voltát, igen, én. De Miriam! A fizikai dolog az, a fizikai állapota, ami leginkább aggasztott engem, és bizonyára az.

65