Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)
Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Miriam: Mark: Csapos: Mark: beindítod az autódat, amit soha nem raktál be a garázsba, hanem mindig a ház előtt állt? Hányfajta bolondját járatod velem? Az összest? Mindet? És hajnaltájban azt hitted, nem hallottam, hogy megjöttél? Néha a vállfa le is esett a szekrényben. Ahogy szemérmesen visszakúszol az ágyadba, a te, te, kielégült sóhajaid attól a. Feltételezés. Tudás! Feltételezés! Azt mondtam, tudás, és te tudtad, hogy én tudom! Te soha. Nem beszéltem róla neked? Nem! Miért? Azt mondtam magamban... Mit mondtál magadban? Valamit, vagy semmit? Hogy megadja nekem azt a tiszteletet, hogy várhassak, amíg azt hiszi, hogy alszom. (Szélcsengők) Mi két ember vagyunk, Mark? Vagy talán? (A rettegés erejével) Hagyd abba! (A nő az arcához emeli a kezeit, de a szavak továbbra is özönlenek belőle) Két oldala egy! Állj! Egy! Egy művész, aki a testében lakozik egy megrögzött. Kurvának! Nevezz nyugodtan annak, de ne feledd, hogy a másik feledet gyalázod, amelyet te magad tagadsz meg. És erre is emlékezz! Amikor hajnalban jöttél az ágyamba, és fáradt voltam, soha nem utasítottalak vissza. A selyemárus volt a titok! Talán tudtam, hogy ő tudja. (Belevág a nő fenti mondatába) Adj öt percet, amire szükségem van, hogy megfelelően nézzek ki az alkalomra. Még egyet sem. Menjél csak, te ringyó, azzal... az úrral, akit Elaine-nek hívnak! Biztosan időben érkezel majd. Nem várakoztatod meg, azt az urat, akinek házassági gondjai vannak. Majd felettébb értékes tanácsokat adsz neki. És én, én, az a férfi, akihez hozzámentél, aki még mindig él, nem törtek össze a csontjai, és később, ha megéhezem, majd egyedül vacsorázom, de nem a szobámban a vásznaimmal, amelyeknek nem tudom még megadni, amit kívánnak tőlem, hanem ami Kiotót illeti, te ribanc, menjetek oda is együtt! (Mark megragadja a nő vállát, Miriam a térdeire rogy. Mark felemeli őt, kipenderíti a bárból a boltíven át) Mr. Conley! Szeretné, ha visszatámogatnánk a szobájába? (Odamegy az asztalhoz, és leül egy székre) Azt hiszem, itt maradok, amíg a feleségem visszatér a ...-bői. (A színpad fényei kialszanak) 63
