Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)
Bemegy a bárpult mögé) Csapos! Hé! Csapos! (A Csapos továbbra is csak töltögeti az italokat, és egy tálcára rakja azokat a bárpult mögött. Miriam kivesz a táskájából egy kis ezüstsípot, megfújja, amely visító hangot ad) Ezt arra használom, hogy taxit fogjak New Yorkban. Csapos: Mi az? Mondott...? Miriam: Taxi. Nyilvános jármű. Csapos: Én nem vagyok nyilvános jármű. Nem szoktam a sípolásra odafigyelni. Miriam: Szeretném, ha hoznál nekem egy távirati blankettát attól a recepcióstól, akinek olyan szerencsétlen arca van. Csapos: Hozok Önnek egy távirati blankettát a hotelboyok kapitányától, és leteszem a zöld asztalra. (Kimegy jobbra a boltív irányába. A nő is odamegy a boltívhez, a Csapos visszajön) Elnézést! Elállja az utam. Miriam: Úgy érti, akadályozom? Csapos: Köszönöm. Úgy értem, akadályoz. Hogy kézbesíthessem Önnek a táviratait, meg kell kérnem, fáradjon az asztalához. Miriam: Ha visszafáradok az asztalomhoz, akkor odahozod nekem a táviratot? Csapos: Elhelyezem a kezéhez. Miriam: Az asztalra kell helyezned. Csapos: Oda fogom helyezni a táviratot, ahol elérheti. Ön még mindig elakad... akarom mondani, akadályoz. Miriam: Ő nyerte ezt a kis találkozást, de az ember sok találkozást veszíthet el úgy, hogy a végén nyertes lesz. Lerakott egy tömbnyi távirati blankettát arra a másikra. Csapos! Csak egy távirati blankettát kértem, de te egy egész tömbbel hoztál nekem. Csapos: Elég lesz ez, vagy sok tömböt kér? Miriam: Azt gondoltad, az egész világnak táviratokat fogok küldözgetni? (Féktelenül nevet) Ó! Tudnál adni egy ceruzát? Csapos: Igen. Csak egy ceruzát? Miriam: Egyetlen ceruza megteszi ebben a pillanatban. (Hangosan beszél, miközben ír) Mr. Leonard Frisbie. World Galleries. New York. Kedves Leonard! Sajnálattal tudatom veled, hogy Mark teljes ideg-összeroppanásban szenved. Hmm! Mentális és fizikai is. A legtöbb helyzettel meg tudok küzdeni, de ezzel nem. Úgy értem, egyedül nem. Mark a legnagyszerűbb festőd. Kérlek, repülj Tokióba azonnal. Különben arra kényszerülök. Hmm! Hacsak nem jössz olyan gyorsan, amilyen. Szeretettel, mint mindig, és kétségbeesett hívással. Miriam Conley. Na, most! így megteszi. Fiatalember! Add oda a táviratot a recepciósnak. Azonnal el kell küldeni. Csapos: Arra vagyok tanítva, hogy a bárpulton belül álljak a napnak ennek az. Miriam: Tekints el az útmutatástól! Adok neked kétszáz jent, ha elviszed a táviratot a recepciósnak, és megmondod, hogy azonnal el kell mennie. Csapos: Tegye a táviratot egy másik asztalra, és majd elveszem onnan. Miriam: Félsz attól, hogy ide gyere az asztalomhoz? Csapos: Ha odamegyek az asztalához, akkor azonnal ráteszi a kezét valamelyik testrészemre. Miriam: Ha! Nézd! Kétszáz jen! Csapos: Tegye a táviratot egy másik asztalra, és.
