Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)
Miriam: A távirat ott marad. Csapos: Aztán el kell vinni a recepcióshoz. Miriam:Egy pogány bálvány egy... tulajdonságával. Újabb kétszáz jen. (A Csapos a bárpult mögül előjön, és olyan pozícióba helyezkedik, ami elég biztonságos távolságra van az asztaltól, s teljes hosszúságában kinyújtja a karját) El kell venned a táviratot az asztalról, különben nincs üzlet. Csapos: Vágja ide hozzám a négyszáz jennel együtt! Miriam: Majd ha megőrültem! Idejössz szépen az asztalhoz, és elveszed a táviratot a négyszáz jennel. (A Csapos rövid hezitálás után odamegy az asztalhoz. A nő azonnal a Csapos nemi szervére teszi a kezét) Maradj egy kicsit! Nem lehet igazi kifogásod. Csapos: Ez? Miriam: Mi? Csapos: Tokióban a nők fürdetnek minket. Miriam: Nagyon érdekes, bámulatos ötlet! Mikor akarod a fürdőt? Csapos: Már fürödtem. Illetlenség nélkül. Miriam: De maradj az asztalnál. Csapos: Négyszáz jen elég nagy összeg egy távirat elvitelére a recepcióshoz, de a keze az. Miriam: Egy nő keze, aki ég. Csapos: Igen. Miriam: (Elengedi a férfit, odaadja neki a pénzt és a táviratot) Itt van a távirat és a négyszáz jen. (A Csapos elindul a bárpult felé, majd megáll) Mi a baj? Csapos: Elfelejtettem az irányt. (Jobbra a boltív felé el) Miriam: (A közönséghez) Teljesen tisztában vagyok vele, természetesen, hogy nincs semmilyen misztikus trükk ahhoz, hogy teljes egészében megvédjem magam a naptárak, faliórák és karórák förtelmes termékeitől. Mindamellett frigyre léptem velük. Amikor, vagy a váratlan, de mindig lehetséges gyógyíthatatlan betegség közeledte. (Kivesz egy apró gyógyszeres dobozt a táskájából) Egy Regency tubákos szelence: ártatlan külsejű. Kiviszem magammal a délutáni fák ligetébe. Lenyelni a. És egyetlen, mérhetetlen pillanat... (A Csapos visszatér) Sikerült a? Csapos: A távirat meg el van. Miriam: Köszönöm. Remélem, a vonat azelőtt indul, hogy a fények halványulnának. (Szélcsengők. A nő férje jobbról a színpadra lép. A férfi egykorú Miriammal. Élénk festékfoltok láthatók a vasalatlan öltönyén) Mark: Nincs szék nekem az asztalnál. Miriam: Nem vártalak. (A férfi megpróbál egy széket húzni az asztalhoz, de térdre rogy. Bocsánatkérő mosollyal feltápászkodik) Mark: dúl hamar munka után. Miriam: Nagyon. Mark: Féltem, hogy esetleg te. Miriam: Nem vártalak téged. Mark: Örülök, hogy idejében lejöttem. Miriam: Minek az idejében? Mark: Annak, hogy itt találjalak.
