Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - N. Tóth Anikó: „Önmagam örökké valószínűtlen tájaiban a messzeség vonzott” (tanulmány)
járói szemlélve - mindig benne van a világ elmúlásának keserves sóhaja.” A másik útitárs egy középkorú asszony, aki a nyakában viselt méretes aranykereszttel deklarálja mély vallásosságát. Ennek valódi mélységét, az asszony vallási eszmékben való jártasságát azonban a narrátor megkérdőjelezi: képtelen vele bármilyen beszélgetésbe elegyedni, hiszen az asszony szemlátomást megelégszik a látszatokkal, felszínesen megél valamit, követ egy szokásrendet, egy erkölcsösnek vélt magatartást vagy életformát, de nem törekszik arra, hogy a dolgok lényegét megértse, így „hite nem más, mint a pára letelepedése a hideg üvegre”. A Tévelygéseim harmadik szakasza visz- szatér a kiindulóponthoz, a fiatalkori olvasmányélményhez: Nietzsche lm ígyen Warszawa Pulse Kultury Í Naukt □ ROSTOKA: TIP0:GRAF1(K)A 10 - PLAKÁTOK - WARSZAWA, szerigráfia, 100 x 70 cm, 1987 FEl.Vl DEKI KOD LOVAG О К szála Zarathusztra című alkotásához és a zoroasztriánus tanításokhoz. Az én-elbe- szélő Kelet-vonzalmát leginkább a szemlélődésre való hajlam és a választás szabadsága iránti vágy alakítja ki, ami a nyugati kultúrkörben kevéssé adatik meg neki. A legfontosabb felismerés: aki nem keresi önmagát, Istent találja meg. Zarathusztra parancsa azonban az, hogy veszíts el engem, s találd meg önmagad. A narrátor, élve a szüntelenül gyarapítóit, megszerzett tudás összpontosításának lehetőségével, érvényesítve a felismerés állandóan jelen levő képességét, a megélés helyett a megértést választva jut el önmagához, ami az írás valódi tétje. Még akkor is, ha törékenynek, megterhelőnek és értelmetlennek tűnik is minden erőfeszítés. 45 □ JÁN ZAVARSKŸ: SZCHNOGRÂFIA & PLAKÁT szerigráfia, WO x 70 cm, 1985
