Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - N. Tóth Anikó: „Önmagam örökké valószínűtlen tájaiban a messzeség vonzott” (tanulmány)

feltűnés nélkül szemmel tartják (önkéntes megfigyelőkként, kémekként) a hotel többi vendégét. A kötés tipikusan női munka, bár nem számított mindig hobbitevékenységnek. Itt viszont egyenesen szimbolikus jelentés tulajdonítható neki (ezt Pénelopé alakjának felidézése is megerősíti; a mitológiai utalás kissé pontatlan: a férjét váró hűséges asszony ugyanis nem kötöget, hanem halotti leplet sző...): láthatatlan fonalak kötik a három nőt egymáshoz, a hasonlóan konszolidált, látszólag kiegyensúlyozott és boldog életükhöz, amelyben látszólag megvalósították önmagukat, csak mindezt éppen a szabadságuk árán. A köt(öget)és álcája mögött ez akkor válik számukra nyilvánvalóvá, amikor a portán feltűnik a másik történet főszereplője: a titokzatos, kifogástalan öltözékű, gyönyörű, magányos nő, aki leginkább a nyilvánvaló függetlenségével irritálja a kötögető nőket. Féltékenységüket fokozza a nő oldalán rövidesen megjelenő jóképű férfi is - homályban marad, hogy friss ismeretség-e vagy szervezett találka. A pár vállaltan szenvedélyes kapcsolata viszont arra készteti a kötögető asszonyokat, hogy döntsenek tarthatatlannak tűnő helyzetükről, s ezért bátrabban vágnak bele a két külföldi férfival alakuló flörtbe. A három nő / két férfi arány taktikázásra készteti a társaságot. A nők igyekeznek sajátos tulajdonságaikkal felhívni magukra a figyelmet, hogy kiválasztottak lehessenek: egyikük az állatbarát énjét, másikuk a hasbeszélő képességét villantja fel (férfihangon káromkodik, amivel alaposan zavarba ejti a rámenősebb külföldit, aki korábban testi kapcsolatot kezdeményezett vele). Arra a kérdésre, hogy ki tudnak-e törni a hagyományos női szerepeikből, le tudják-e rázni - legalább néhány gyönyörteljes pillanat kedvéért - kötöttségeiket, a szabad(os)ságával és testi adottságaival kitűnő nő története válaszol egy interFELVIDÉKI KÖDLOVAGOK

textuális utalással: Csehov Három nővérének eredetieskedően modern színházi előadását nézi meg barátjával - a darab köztudottan a változtathatatlanságról, a beteljesületlen álmokról, vágyakról, a reménytelen létezésnek való kiszolgáltatottságról szól. A harmadik történetszál főhőse egy kutya. Az állati ösztönökbe való narrátori alámerülés jóvoltából előbb értesülünk erőszakos pusztulásáról: a decemberi hideg elől a kazánházba menekül biztonságot és élelmet remélve, ahol - balsejtelmeit beteljesítve - a fűtők megkínozzák, majd a tűzbe vetik. Az időrend felbontásának köszönhetően később tudjuk meg, hogy a kutyát a közeli faluból a két külföldi férfi hozza be a városba szórakozásból, heccből, de sorsára hagyják. A kutya szenvedéstörténete hatással van a szép nő életére, kényelmére: mivel nem vagy rosszul fűtenek a színházban, a nő kénytelen felvenni a bundáját - ez ellentétes mozgást mutat: miközben az állat testéről leég a szőr, a nő felöltözve védi pompás testét. A színek és a hőérzetek a párhuzam és az ellentét alakzatát bontják ki: a szép nő hófehér bundája a gazdagság, az elegancia, a megközelíthetetlenség jelképe, miközben a korántsem hideg nő testi vágyaktól fűtött kapcsolatba bonyolódik a bajuszos férfival (kipirult arcuk árulkodik erről). A fehér a színházi díszletekben köszön vissza: a hiánynak, az érzelmek beteljesületlenségének érzékeltetésére szolgál, amit szó szerint hátborzongatóvá tesz a teremben tapasztalható hideg. Ezzel párhuzamosan zajlik a kutya megsebesítése, majd tüzbe vetése (ami lehet a fűtés elégtelenségének az oka is); itt a piros szín dominál a sebből szivárgó vérben és a kazán lángjaiban, valamint a pusztítás szenvedélye lobog a két kazánfűtő szemében.

A novella térbeli metszéspontja tehát a szálloda, az átmenetiségében hangsúlyos lakhely, ahol bármi megtörténhet: teret biz41