Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Grendel Lajos: Demeter bácsi nyári barátsága Wellerrel (novella)
Grendel Lajos Demeter bácsi NYÁRI BARÁTSÁGA WELLERREL Húszéves voltam, éppen kirúgtak az egyetemről, jobban mondva nem rúgtak ki, de úgyis kirúgtak volna, mert az öt vizsgámból egyre sem mentem el. Leléptem, hazaköltöztem a szülővárosomba, és vártam a sült galambra, hogy hátha egyszer megérkezik, és, teszem azt, berepül a számba. Állást kerestem, és találtam is, afféle raktáros segédmunkát - így neveztem el magamban, de tulajdonképpen ez túlzás volt. A valóságban kifutófiú voltam. A főraktárossal, Demeter bácsival egy perc alatt összebarátkoztam, sőt, le is tegeződtem. Tél lett, és Demeter bácsi egy szem lánya, a huszonegy éves Paula megbetegedett. Az orvosok, finoman szólva, nem nagy jövőt jósoltak neki. Csontrákot állapítottak meg, és a csontrák az esetek kilencven százalékában halálos kimenetelű. Attól a naptól fogva Demeter bácsi megváltozott. Búskomor lett, szót váltani vele szinte lehetetlen volt, és egy napon megfigyeltem, hogy remegnek az ujjai, mint a drogosoknak. Aztán rájöttem, hogy munka után nem megy egyenesen haza. A Cápába járt, ez egy kocsma alig öt percre a raktárunktól, és ott a részeges haverjaival tökrészegre itta magát. Aztán arra is rájöttem, hogy a Cápa csak a kezdet a kocsmák között. Este nyolcra úgy berúg, hogy még a nevét is elfelejti. Sejtettem már, hogy ez nem sokáig mehet így. Egy téli nap, ha jól emlékszem, február közepe volt, a viharos szél majdnem elvitte az üzemi háztetőt, és olyan hózápor eredt meg, hogy a szemközti gyárkémény teljesen eltűnt a hóviharban. Demeter bácsi vagy másfél órát késett. Ez szokatlan volt. Azelőtt mindig elsőként érkezett a raktárba, és utolsóként távozott onnan. Aznap reggel kórházba szállították a lányát, de persze ezt én nem tudtam, és a többiek sem. Hogy ezért jött későn. Amióta megbetegedett a lánya, ideges volt, egy rosszul megválasztott szótól máris robbant. Ráadásul megjelent a kassai úrifiú. Havonta egyszer jött el Kassáról, valami neve is volt, de azt elfelejtettem. Én úgy vagyok a nevekkel, mint a madarakkal: a verebet meg a feketerigót még ismerem, de aztán ennyi, felőlem csalogány vagy túzok, egyre megy. A kassai úrifiú ingerült volt és rossz modorú. Demeter bácsi pedig nem volt sehol. A kassai két köteg vásznat rendelt, de én nem adhattam oda neki. Addig nem terjedt a kompetenciám. Csak Demeter bácsi adhatta oda. A kassai úrifiúban lassan forrni kezdett az indulat. Fölállt és leült. Majd megint fölállt és megint leült. Rosszat sejtettem. Végre másfél óra múltán becsörtetett Demeter bácsi, a szó szoros értelmében, mert majd kilökte az ajtót. A kassait levegőnek nézte. Egy fél pillantással tudomásul vette, hogy itt van, mintha csak valami karosszéket vagy zongorát vizsgálna meg. Tegnap még nem volt itt, mára hozták, majd csak eltakarítják holnap. A kassaiból kitört az indulat.- Kurva egy dolog - mondta elég hangosan, hogy Demeter bácsi is jól hallja. - Öt perc múlva indul a buszom, és fél óra az út az autóbusz-állomásig... Hol az Istenben volt? 7
