Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Kabdebó Tamás: Vándorlások (novella)

polcon megkeresték Miss Lao dolgozatát, Leila belelapozott, és azt mondta, „csinos munka, de elnagyolt.”

„Majd a válogató bizottságon múlik minden”, lihegte Bartlett, és megfogta a lány kezét. Megszorította.

„Illetve az elnökén, Bartlett professzoron, ugye? Van valami ötlete, hol fogok lakni?”

„A házunk tágas. Megbeszélem a nejemmel, talán a vendéglakosztályomba beköltözhet.”

Röpke puszi lett Bartlett jutalma. A nő azt gondolta: ha palesztinnek született volna ez az ember, hogy szerethetném. A professzor ezt gondolta: az még csak menni fog, hogy ezt a káprázatosán szép arab lányt besuszteroljam a tanszék oktatói közé, de mit mondok a cionista testületnek, ki ő?

Bartlett ötszög alapú villájának egyik csillagszöglet apartmanjában kapott szállást Leila, akit az elhanyagolt, lomha, rigid feleség, mint Bartlett unokahúgát, tűrhetően fogadott. „Lavinia kedves, érezd jól magad minálunk”, kellemeskedett Miriam asszony, és virágot hozott a nappali közepén a kecskelábú asztalon álló vázába. Aztán meggyújtotta a menóra hét gyertyáját.

Egy ideig minden úgy ment, mint a karikacsapás. A tanszék érettebb tagjai, mint Zsuzsannát a vének, nyálcsorogva bámulták Leila karcsú bokáját, széles mosolyát, takaros tomporát. A palesztin lány a világhálóra varázsolta Bartlett vándorlástérképét, és saját feltárásaival gazdagította azt. Közben nem felejtette el, hogy ő muzulmán nő, lakosztályának magányában félhangon dicsérte Allahot, és ajándékcsomagokat küldött Izraelben élő családtagjainak. A londoni festővel délutánonként beszélt mobiltelefonon, amikor ott még reggel volt. Az küldött egy közepében kivájt könyv belsejében egy injekciós tűt. Leila nappal szorgalmasan és őszinte lendülettel dolgozott. A már lepedőnagyságú Vándorlástérképet napról napra szélesítették, bővítették, gazdagították. Kiderült, hogy Nagy-Britannia a háború óta 10 millió bevándorlót fogadott be, egymillió kivándorlót tudott magáénak. Amerikában ez a szám 40 millióra növekedett a kivándorlók kétmilliójával szemben. Svédország lakosságát 35 százalékkal megnövelte a bevándorlás, és kiemelkedett a honosítások száma is. Nem volt ritka a svédesített szláv, illetve közép-keleti futballista, kosárlabdázó. Voltak szigetek, melyek egy várható természeti katasztrófa idején teljesen elnéptelenedtek volna. Egyes nagyvárosok, mint Kairó és Mexikóváros a duplájukra növekedtek a belső vándorlás következtében. Leila fölmérte, hogy 2012- ben már 48 országban voltak kisebb-nagyobb palesztin közösségek.

Bartlett számba vette a magyarok vándorlásait: Amerika vonzását a XX. század elején, a trianoni szétsöprés következményeit, 1956-57 áramlatait. A cigányság mozgását, helyzetét, számbeli növekedését senki nem mérte fel, mert ők hol itt voltak, hol ott, mindenütt és sehol sem honosak. Érdekes volt a dél-brazíliai német leszármazottak helyzete - történelmi kivándorlásuk, kulturális különállásuk, hasonlóan a kanadai franciákéhoz. És itt voltak a szimbiózisban élő svájci franciák, németek, olaszok, az inkább magyar, mint zsidó zsidók, az eltö- rökösödött és el nem törökösödött kurdok, az egykor négymillió, most másfél millió erdélyi magyar, akiknél a kivándoroltaké már-már meghaladta a bentiek számát.

Leila gondolatmenetében az szerepelt, hogy a kinnragadt palesztinok egy nap hazatérnek, amikor megalakul majd a szabad, független palesztin állam. Az Oliver Garden-beli mo74