Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Ferenčuhová, Mária: Vissza; Veszélyeztetett faj (versek, Merva Attila fordításai)
Abban az új kabátban, barnában és szélbiztosban akár egy esőköpeny, elrejted csőrödet, sikeresen titkolva madár voltodat, utolsót lélegzel nem mint sirály, hanem mint tapir. 2 A nedves homlokzathoz támaszkodva keresztbevetett lábakkal és olcsó cigarettával a kézben, a buja zöldben, majd a fehér-barna sötétben, azt a látszatod kelted, hogy az emlősökkel, madarakkal és gőtékkel barátkozol. Innét nem látszik, hogy az állatportrék egy naptárból valók. Kalap alatt a lenyalt haj sem látszik. A máj sűrűsödő szövete a bőr alá rejtőzik, az éj elfedi a nappalt, a nevetés pedig a félelmet, és a zavaros tekintetet színtiszta gondolatokba fojthatod. 3 Birtoklód. A tiéd. Maradt neked. Az evilági értékeket a tenyeredbe rejted. Összezárod, újra kinyitod, üres, kinyitod az újságot, szintén üres, a rádió alacsony légnyomást jelent, az utakon balesetek, támadások távoli országokban, az ablakból már nem látod az erdőt, csupán a szemközti ház tompaságát. 70
