Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Ferenčuhová, Mária: Vissza; Veszélyeztetett faj (versek, Merva Attila fordításai)
□ MÁRIA FERENCUHOVÁ VISSZA Látszólag minden rendben. A lublini jesivában újra rabbik tanulnak, bár a zsidó negyedet a földdel tették egyenlővé. A vonatok többé-kevésbé időben indulnak. A hangosbemondó és a taxik érkezései megbízhatóak, és a földalatti folyosók csak százévente egyszer omlanak be. Szinte már nem is zavar a fülkék bűze, és az ősrégi, hatalmas lefüggönyzött hálókocsik látványa örömmel tölt el. Egy cserkészlánnyal szemben foglalok helyet, aki műszálas szoknyát visel. Az oldalán egy vasaló pecsétje, látható az él és az élesen kirajzolódó pontok. Félálomban már megkülönbözhetetlen, hogy valahol a hátam mögött épp egy óriási hátsó ül le a padra, vagy a vonat indul el már végre. Már csak az lep meg, hogy a gólyák valóban a kéményeken fészkelnek vagy a magas oszlopokon, pont úgy, mint a mesékben. VESZÉLYEZTETETT FAJ (részletek) 1 Halványzöld földrész éles kiszögelléssel, tenger, smaragdfényű felbontás: a felülnézet nem istennek tulajdonítható, hanem a műholdnak. Nem messze a parttól a tejút színében és alakjában csendesen terül szét az olajfolt. 69
