Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Ferrer Ortega, Jesús Guillermo: Felelősség, költői képek és emlékezet Celan költészetében (tanulmány, Bartók Imre fordítása)
13 Vizsgálódásaink középpontjában alapvetően két szöveg áll, amely a visszaemlékezést és a képtudatot tárgyalja: Husserl, Edmund: Phantasie, Bildbewusstsein, Erinnerung. Zur Phänomenologie der anschaulichen Vergegenwärtigungen. Texte aus dem Nachlass (1898-1925). Husserli- ana Bd. XXIII. Hrsg, von Eduard Marbach, Ihe Hague, 1989, Mar- tinus Nijhoff Publishers, továbbá Die Bernauer Manuskripte über das Zeitbewusstsein (1917/18). Husserliana Bd. ХХХШ. Hrsg, von Rudolf Bernet und Dieter Lohmar, Dordrecht / Boston / London, 2001, Kluwer Academic Publishers. miáltal a másik szóhoz juthat. A dekonstrukció számára ugyanezen figyelem csak abból a megszakításból adódhat, amely gátat vet a teljes megértésre és végső megegyezésre irányuló késztetéseknek. Csak így lehetséges, hogy az Én helyet és időt teremtsen a Te hangja számára. 2. AZ EMLÉKEZET NEGATÍV MOZZANATAI, ILLETVE A KÉPEK ÉS JELEK HOMÁLYOSSÁGA Edmund Husserl, akinek Előadások a belső időtudatról című szövegét Paul Celan is olvasta, leszögezte, hogy az emlékezet a múlt tulajdonképpeni szemlélete.13 A korábbi események képeivel, illetve eseményeket rögzítő írásos jeliekkel szemben, így Husserl, a visszaemlékezés magát a múltat teszi jelenbelivé. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy Husserl fenomenológiája abszolutizálná a múlt szemléleti megjelenítésének mozzanatát. A visszaemlékezést, ahogyan azt Husserl leírja, nem lehet összehasonlítani a múltra vetett merev és világos pillantással, mintha a visszaemlékezés evidenciája olyan volna, akár egy fényesre törölt tükör tisztasága. Minden elmúlt esemény kész reprezentációja strukturális visszaemlékezési tendenciák egész előtörténetére megy vissza, amelyek végső soron akadályokba ütköznek. E döntő pont tekintetében további kérdések merülnek föl: mindenféle emlékezeti erőt a ténylegesen az emlékezet tárgyának eljövendő fázisára irányuló protenciók, illetve várakozások teszik elevenné. Ha valamire visszaemlékezni igyekszünk, megnyílik egy jövőhorizont, melynek végén az elmúlt esemény megfelelő reprodukciója található. Protencionális struktúrájának megfelelően a visz- szaemlékezés semmiképpen sem egy elmúlt eseményre vonatkozó statikus tudatként jellemezhető, hanem egyúttal a reprodukcióra irányuló tendencia tudatának. így a múlt reprodukciója nemcsak az emlék tisztaságát hozza játékba, hanem egy tendencia erőfeszítéseinek és beteljesedésének eredményét. Annak érdekében, hogy a múlt tapasztalatát feno- menológiailag érthessük meg, a visszaemlékezésre irányuló tendenciát a maga radikalitásában kell leírnunk: a Bernaui kéziratok az időtudatról című művében Husserl a visszaemlékezést az észlelés megújítására irányuló tendenciaként írja le. A Kései szövegek az időkonstitúcióról 62
