Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Ferrer Ortega, Jesús Guillermo: Felelősség, költői képek és emlékezet Celan költészetében (tanulmány, Bartók Imre fordítása)
9 Bartók Imre fordítása 10 Emerich, Wolfgang: Paul Celan. Hamburg, 1999, Rohwohlt Taschenbuch Verlag. 155. figyelem lényegi sajátossága, hogy kivonja magát a tematikus, pusztán teoretikus és ezáltal etikailag semleges - vagy éppen egy bűnös módon „érdekelt” - megközelítésből, és annak helyén megjelenni engedi a másikat? Mire pillant vissza a figyelmes én, ha visszapillant egyáltalán bármire is? A Coagula című költeményben az efféle figyelem lényeges jellemzői jelennek meg. Coagula A te sebed is, Rosa. És romániai bivalyaid az enyémek is - szarvainak fénye, a homokágy fölötti csillag helyett, a beszélő, vörös hamvaktól erőteljes ellenkezésben.9 Celan itt egy személyre, Rosa Luxemburgra, és egyúttal egyik dátumára utal. Wolfgang Emerich a Paul Celanról szóló könyvében azt írja: „A breslaui börtönben raboskodó Rosa Luxemburg 1917 decemberében megírja Sophie Liebknechtnek, hogy az udvaron marhákat látott »Romániából, [... ] háborús trófeákat«, amelyekkel a katonák olyannyira rosszul bántak, hogy egy fiatalabb állatból »friss sebén keresztül« ömleni kezdett a vér. Az állat »maga elé nézett, fekete arcán különös kifejezéssel, finom fekete szeme akár egy síró gyermeké [...] Előtte álltam, és az állat rám pillantott, folyni kezdtek a könnyeim - és ezek az ő könnyei voltak, az ember a legkedvesebb fivérére nem pillanthat nagyobb fájdalommal, mint ahogyan tehetetlenségemben erre a csendes szenvedésre néztem«.”10 Kíséreljük meg magát a verset és annak üzenetét figyelmesebben is hallani. Véleményünk szerint ennek érdekében el kell nyomni a tematizáló kíváncsiságot, az életrajzi és irodalomtudományi interpretációs tendenciákat, illetve az esztétikai élvezetre irányuló törekvést. A vers figyelmünket a kivégzett Rosa Luxemburg és az értelmetlenül kínzott állat nyitott, még vérző sebeire irányítja. Minél inkább átengedjük magunkat a vers különféle interpretációinak, annál inkább elkerüljük az abban megjelenő fenomént. Ezzel kapcsolatban írja Celan: „Aki kísérletezik, megfi60
