Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Ferrer Ortega, Jesús Guillermo: Felelősség, költői képek és emlékezet Celan költészetében (tanulmány, Bartók Imre fordítása)
3 Vö. Bonnefoy, Yves: Ce qui alarma Paul Celan. Paris, 2007, Éditions Galilée. 4 Benn, Gottfried: Sämtliche Werke. Stuttgart 2001, Klett-Cotta, Bd. VI. 21. 5 Kurdi Imre fordítása. szolgálatában álló nyelv erőszakosan előfeltételezi a másik üzenetét és válaszát, és éppen ezáltal annullálja azt. Ezzel szemben a poézis figyelmünket a szavak emberi, inkarnált csengésére irányítja, amely által egy véges lény szólíttatik meg, vagy éppen végérvényes távollétében nyilvánítja ki magát. Véges lény alatt szeretetre vágyó, ám éppúgy szenvedni képes, sebezhető és halandó embert érthetünk. Mivel az igazi poézis csak az emberi végesség helyéről, az egzisztencia hajlásszöge felől szólalhat meg, ezért az ember legfinomabb lényegi vonásait mutatja be, amelyek nem csak a közömbösségnek, hanem az individuális vagy ideológiai erőszaknak is ki vannak szolgáltatva.3 A versnek - és emlékezete tárgyának - materialitása, amennyiben e materialitás individuális emberi „testrészekből” és „kedélymozgásokból” áll, érzékeny és törékeny. Celan számára a poézis feladata nem abban áll, hogy a jelenbeli és eljövendő generációk számára az individuális tartalmon túlmenő nyelvi formát ábrázoljon, ahogyan azt Gottfried Benn hirdette: „Hiszen a forma maga a vers. Egy vers tartalmai, például a gyász vagy a pánikszerű érzés, sajátos áramlások. Ezekkel mindenki rendelkezik, ez az ember tulajdona, az ember sajátja többé vagy kevésbé sokféle és fenséges mértékben, ám ebből csak akkor lesz költészet, ha olyan formához jut, amely e tartalmat autochthonná teszi, hordozza, és belőle a szavak segítségével élvezetet teremt.”4 Gottfried Benn ezen megfontolásainak megfelelően a poézisnek nem az individuálissal, az emberi egyediségével kell törődnie. Amit a poézisnek játékba kell hoznia, azt mintegy a mondatok architektonikájának nevezhetnénk. Említhetjük Benn következő versét: Mondatfűzés Az ég, a szerelem és a sír mindenkié, kár szót vesztegetni rájuk, a kultúrkör számára mindezt már alaposan feldolgozták. Ami viszont új, a mondatfűzés kérdése.5 A költészet efféle koncepciójával szemben polemizálva Celan egy precíz és az individuálisra tekintettel lévő költői nyelv után kutat. ,,[A poézis] nyelve szárazabbá, faktikusabbá lett, nem bízik többé a »szépben«, hanem 58
