Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Ferrer Ortega, Jesús Guillermo: Felelősség, költői képek és emlékezet Celan költészetében (tanulmány, Bartók Imre fordítása)

úgy fordul elmúlt események felé, hogy azok viszonyla­tában puszta nézők vagyunk, és amelyekkel - objektív beállítódásunkban - nem kerülünk etikai viszonyba. Ezzel szemben a poézis annak nem tematikus emlékeze­tét teszi lehetővé, amely a lehetséges tanúk távolléte és a halál végérvényessége által elmúlásra rendeltetett. A vers által olyan egyedi képek öltenek alakot, amelyek mintegy belenyúlnak a múltra vonatkozó képzetekbe és azokban helyeződnek el. A költői képek élettelivé, és ugyanakkor, amennyiben kiismerhetetlenek, homályossá is teszik az eseményre vagy a másikra való emlékezést. Az emlékezet tárgyának hamvait, a túlkapásokra hajlamos kíváncsiság­tól megmentendő, a képek egyfajta „urnába” helyezik át. Ebben az összefüggésben válik érthetővé Jacques Derrida szép, Schibboleth. Pour Paul Celan című könyvének né­mely részlete: „Dans la langue, dans l’écriture poétique de la langue, il n’y a que du schibboleth. Comme la date, comme un nom, il permet l’anniversaire, l’alliance, le retour, la commémoration - si même il y a avait à peine la cendre de ce qu’ainsi l’on date, célèbre, commémore ou bénit encore.”2 A poézis lényegi tartását jellemző figyelemnek tehát Celan etikai és időbeli struktúrát tulajdonít. Celant követ­ve a verset egyfajta feszültség vagy fáradozás jelenbeli tör­ténéseként jellemezhetjük, mivel figyelmünk egyáltalán nem irányul datált vagy datálható eseményekre. A másik­ra és annak dátumaira irányuló figyelem azonban kizárja a történeti rekonstrukció minden perfekcionizmusát. Lé­nyege sokkal inkább abban áll, hogy érdek nélküli aján­dék legyen a távollévő másik számára. Ennek érdekében a költészetnek át kell törnie azokat a nyelvrácsokat, ame­lyek a távollévőért szóló szót a személytelen elbeszélés puszta műszerévé, alkalmasint a legbűnösebb ideológiák eszközévé változtatták. Ce qui alarma Paul Celan című szép könyvecskéjében Yves Bonnefoy a poézis feladatát találóan mint minden ideológiával szembenállót Írja le. Megfontolásait a kö­vetkezőképpen foglalhatjuk össze: a történelem valami­lyen ideológiája fogalmak olyan hálójaként (un reséau de concepts) jellemezhető, amely megtagadja, hogy tekintet­tel legyen a külső valóságra, és azt gondtalanul vagy akár brutálisan illeszti be egy abszolutizált, legitim használa­tától megfosztott, pusztán formális nyelvbe. Az ideológia 2 „A nyelvben, a nyelv poétikus írásában nincs más, csak a schib­boleth. Akár egy dátum, akár egy név, megengedi az évfordulót, a szövetséget, a visszatérést, a meg­emlékezést - még akkor is, ha már csupán a hamva mindannak, amit így jelölünk, ünnepiünk, amiről közösen megemlékezünk, vagy amit igy áldunk.” (Darida Vero­nika fordítása) Derrida, Jacques: Schibboleth. Pour Paul Celan. Pa­ris, 1986, Éditions Galilée. 61-62. 57

Next

/
Thumbnails
Contents