Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Ferrer Ortega, Jesús Guillermo: Felelősség, költői képek és emlékezet Celan költészetében (tanulmány, Bartók Imre fordítása)

JESUS GUILLERMO FERRER ORTEGA

Felelősség, költői

KÉPEKÉS EMLÉKEZET

Celan költészetében

1 Paul Celan versei Marno János fordításában, benne Paul Celan: Meridián (ford. Schein Gábor), utószó Markója Csilla. Budapest, 1996, Enigma. 11.

1. FELELŐSSÉG ÉS FIGYELEM MINT A KÖLTŐI EMLÉKEZET ALAPVETŐ ALAKZATAI

]\/íeridián című szövegében Celan a költői tapasztalatot az énnek a transzcendencia felé tartó mozgásával kapcsolja össze, mely mozgás alapvető alakzata a figyelemnek a megszólítható „Te” felé való irányulásával jellemezhető: „A vers a másik felé igyekszik. Szüksége van erre a másikra, szüksége van a találkozásra. Fölkeresi őt és megszólítja. A vers számára azokban a dolgokban és emberekben ölt alakot a másik. [...] Az a figyelem, mellyel a vers minden útjába kerülő tárgy vagy lény felé fordul, kifinomult érzéke a részletek, a körvonal, a szerkezet, a szín, de a »rezdülések« és az »utalások« iránt is, nos, mindez, azt hiszem, nem a napról napra tökéletesebb gépekkel versenyző szem tulajdonsága, sokkal inkább annak a koncentrációnak a képessége, amely a mindannyiunkban meglévő dátumokban rögzül.”1

Az idézetből a Paul Celan költészetének megértéséhez szükséges kulcsgondolatok világlanak ki: a poézis, ahogyan azt Celan érti, a másik rezdülései és utalásai érzéki közelségeként konstituálódik - legyen szó akár jelenlévő, akár elmúlt, illetve távollévő másikról. A poézis olyan figyelmet hív életre, melynek specifikuma nem abban áll, hogy a másikat a fantáziára támaszkodva megjelenítse [vorstellen], hanem abban, hogy hű maradjon a másik idejéhez. Amikor a poézis a másikra emlékezik, akkor lemond arról, hogy annak elmúltságát a kvázi-észleléssel tegye életszerűvé, vagy hogy azt tematikusán leláncolva a történelem logikájába tagolja.

A másik dátumaira figyelmessé váló vers szembehelyezkedik a történettudománnyal, amennyiben utóbbi

56