Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Móri Jóko: A rózsatövis (novella, Pápai-Vonderviszt Anna fordítása)

- Mindig is nagyon különlegesnek tartottalak - mondta Negisi érdes hangon. - De ezt egyszerűen nem tudtam kimondani.

A forró megkönnyebbülés érzése elöntötte Jókót. Végre rájött, hogy az, akit titkon szeretett, nem Maszasi, hanem Negisi volt.- ... én is szerettem magá...

A szó végén elcsuklott hangja. Úgy érezte, hogy már nem hagy hátra semmit. Megindító csend honolt a bárban.- A jövő hónapban otthagyom a céget - motyogta Jóko, hirtelen témát váltva.- Mi? - Negisi a váratlan gondolatra felkapta fejét. - Mit mondtál most?- Férjhez megyek - döntötte el végre.

Maszasi képe jelent meg előtte. Olyan érzés volt, mint egy hosszú hajóút után meglátni a szeretett szárazföldet. Vagy olyan, mint észrevenni, hogy egy régi bajtárs áll mellettünk.- Hát ezzel megleptél - dörzsölte homlokát Negisi. - Nagyon hirtelen jött.- Eddig a pillanatig én sem tudtam, mit akarok. Éppen az előbb határoztam el. A főnök úrnak köszönhetem.- Úgy érzem, kikosaraztak... - Negisi hirtelen elszomorodott.- Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! Én mindig is szerettem a főnök urat!- Én is szerettelek téged!- Na és pont ezért tudok férjhez menni, mert erre rájöttem.- Hát én egyáltalán nem értem ezt az egészet! - mondta Negisi még komorabban. - Tehát akkor mi legyen? Felmenjünk a szobába? Vagy nem szeretnél?

Jóko lehorgasztotta fejét, és ajkába harapott.- Én... - kezdte elhaló hangon a lány - ...álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz... úgyhogy izé, idehívtam a barátomat.-Ide?- Igen. Hogy jöjjön értem. Mert azt hittem, hogy a főnök úr egy nővel...- Hát szép! - mondta Negisi élénkebb hangon. - Akkor ezek szerint én voltam a pótszer.

Ekkor úgy érezte, a sűrű levegő megfagy körülöttük.- De én nem tudtam! Ha tudtam volna, nem hívtam volna ide! - Jóko nem vette le szemét Negisi arcáról. - Lehet, hogy nem hiszi el nekem, de én úgy gondolom, hogy ha valami hibát követünk el, akkor azt megbánni sokkal kevésbé nehéz, mint azt, amit nem is követtünk el.- Hiba lenne, ha lefeküdnénk?- Ne haragudj, hogy ilyen durva voltam - váltott hangnemet Negisi. - Hányra jön a barátod?

Jóko az órájára nézett.- Valószínűleg már itt van a hallban.

Csend.- Hát akkor menjél csak! - szólalt meg újból, most már nyugodt hangon. Jóko szótlanul leszállt a bárszékről.

Szeme sarkából látta, hogy Negisi cigarettát vesz a szájába. Már épp indulni készült, amikor:- Itt hagytál valamit!