Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Nyeste Zsolt: Női sors a századforduló Japánjában - Higucsi Icsijó (portré)

a házasság megbecsülést és anyagi hasznot is hoz a nő elszegényedett családja számára. Csak Oszeki boldogtalan: férje lépten-nyo- mon megalázza, gúnyolja alacsony származása miatt, az előkelő társaságba pedig képtelen beilleszkedni. A holdnéző ünnep éjszakáján (erre az időpontra utal a cím is) felkeresi szüleit, hogy apja engedélyét kérje a váláshoz. Ám szüleinek fontosabb a jólét és fiuk boldogulása, akinek szintén a férj egyengeti az útját, mint Oszeki boldogsága, ezért rábeszélik, hogy térjen vissza férjéhez.

Az Ócugomori (Az év utolsó napja), bár egy cselédlány, Omine történetén keresztül a szolgálók életét és megpróbáltatásait is bemutatja, azért is fontos mű, mert az elsők között foglalkozik a szegénység témájával. A lány, hiába tűri engedelmesen úrnője szeszélyeit, nem kapja meg azt a kevés pénzt előlegbe, ami ahhoz kellene, hogy beteg nagybátyja adósságát ki tudja fizetni, ezért lopásra kényszerül. Ám mivel tettét csak a gyermeki kötelességtudás motiválta, a lopást nem leplezik le. De a megnyugtató, boldog befejezés csak viszonylagos, hiszen a nagybácsinak még rengeteg adóssága van, az utcára kerüléstől csak egy rövid időre menekült meg, Omine pedig lehet, hogy ura léhűtő fiának lesz kiszolgáltatva, aki saját bűntettével fedezte a lopást. A becsületes nagybácsi tönkremenetelének története jól példázza, hogy hiába a modernizáció, a látványos változások csak a tehetősebb rétegeket érintették, a szegények körülményei változatlanok maradtak, sőt, lehet, hogy a szegények és gazdagok közötti szakadék csak tovább mélyült.

Utolsó befejezett műve, a Vakaremicsi (Elváló utak vagy Keresztúton) az útkeresésről, illetve egy férfi-női barátság végéről is

szól, ezért a kétértelmű cím. A női szereplő, a szép varrónő, Okjó egyedül él, múltja a homályba vész. Igyekszik egyedül eltartani magát, közben összebarátkozik az esernyőkészítőnél dolgozó tizenéves Kicsizóval. Ám a lány képtelen huzamosabb ideig fenntartani magát, ezért egy téli napon úgy dönt, egy gazdag ember szeretője lesz, hogy megmeneküljön a nélkülözéstől. Kicsizó ezt annyira a lelkére veszi, hogy véget vet a barátságuknak.

Higucsi Icsijó utolsó művei talán a legtömörebbek, legkiforrottabbak. Látszik, hogy stílusa mennyit egyszerűsödött, különösen utolsó elbeszélésében váltják fel a hosszan elnyúló leírásokat a párbeszédek. Higucsi mélyen elgondolkodott a nőket érintő problémák megoldásán, és bár elzárkózott a feministáktól, történeteivel talán náluk is jobban bebizonyítja, hogy hiába az új kor, továbbra is gúzsba kötnek a hagyományok, ezért a hősnők kitörési kísérletei (válás, önálló élet) is minden egyes esetben kudarcra vannak ítélve.

Higucsi mellett még számos nő foglalkozott irodalommal a korban, ám ők a nyuga- tosodás hatására csak azt próbálták megmutatni, milyen egy modern nő, így művészetük nagyrészt a külföldi irodalom utánzására épült, és mint ilyen idegen volt a legtöbb japán számára. Higucsi viszont éppen ellenkezőleg a saját, japános témákat vette elő és ábrázolta újszerű megközelítéssel. Ezért is volt ő az egyetlen, akit férfi kortársai saját magukkal egyenrangúnak ismertek el. A Nyugaton is ismert irodalmi kánonokban máig ő az egyetlen írónő a Meidzsi-korból, de, sajnálatos módon, még így is viszonylag kevéssé ismert Európában, Magyarországon pedig egészen napjainkig méltatlanul mellőzték.