Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Nyeste Zsolt: Női sors a századforduló Japánjában - Higucsi Icsijó (portré)

Jóllehet, elbeszélései megjelentek különböző lapokban, ám az igazi, széles körű elismerés váratott magára. Higucsi szervezetét felőrölte a nélkülözés és a betegségek; majd a tüdőbaj végzett vele alig 24 évesen.

Higucsi személye és művei szinte teljesen ismeretlenek nálunk, bár a XX. század elején megjelent, Mai japán dekameron című nyugatos elbeszéléskötetben megtalálható a Nigorie, amit magyarra Borongó felhők címmel fordítottak le, és emellett egy rövid életrajzi összefoglalót is olvashatunk az íróról, ám azóta senki nem foglalkozott vele, egy-egy szócikktől eltekintve. Pedig rövid életéből mindössze körülbelül két esztendő adatott meg neki az alkotásra, és ezalatt alkotta meg azt a húsznál is több elbeszélést, amelyek közül az érettebb darabok forma- bontóan újak voltak, mind a stílust, mind a tematikát illetően, és amelyek miatt az utókor olyan nagyra tartja Higucsit.

Sajátos életkörülményeiből fakadóan o- lyan társadalmi rétegek életét mutatja be, amelyekkel korábban más írók nem igazán foglalkoztak. Természetesen önéletrajzi elemek is gyakran fordulnak elő műveiben. Nagyon sajátos a művészete: jelen van benne a letűnő Edo-kor (1603-1868) légköre, ugyanakkor az új korszak, a modernizáció változásai is. Stílusa erősen klasszicizáló, a nagy elődök, Muraszaki Sikibu és Ihara Szaikaku (1642-1693) 3hatása érződik rajta. Ugyanakkor ki is figurázza a régi műfajokat, a hagyományokat, illetve azoknak torz továbbélését.

Hősnői szinte mindig kivételes szépségű fiatal nők, akik valamilyen módon megpróbálnak kitörni az őket szorító keretek közül. Meglepő, de Higucsit egyáltalán nem érdekelték a feminista mozgalmak, mint annyi

3 A „lebegő világ” (ukijo, az örömnegyedek világa) irodalmának megteremtője. - A szerző.

kortársnőjét, ő csak a korabeli világot akarta láttatni, amelyben élt, és ezzel együtt járt, hogy mind a nők, mind a társadalom perifériáján élő emberek helyzetére és problémáira is figyelt. Radikális feminista kortársai nehezteltek is rá, mert ők erős asszonyokat szerettek volna látni az irodalomban, nem pedig gyenge, szenvedő nőket.

A Nigorie az örömnegyedek világába kalauzol, a Kikunoi teaház fő kurtizánjának, a sikeres, fiatal és szép Orikinek boldogtalan életét ismerhetjük meg benne: szakított szerelmével, amikor a férfi már koldusbotra jutott miatta, ám életének nincs értelme, hiába a siker, az alkoholba menekül, majd egykori szeretője éjszaka végez vele az utcán. Éles a kontraszt az Edo-kor romantikus történeteihez képest, amelyekben a hűséges kurtizán és lecsúszott szerelmese többnyire kettős ön- gyilkossággal pecsételték meg szerelmüket. Oriki a démoni nő, a siro oni (fehér ördög, a kurtizánok által viselt sminkre utal), aki pusztulásba taszítja a férfiakat. Higucsi azonban itt eltér a hagyományoktól, és Orikié már nem csak egysíkú karakter. Pusztító személyisége mögött ott vannak a hosszú évek, a megtört lélek, a szerelem, amit a karrier érdekében eldobott magától.

A női sorssal és lehetséges életpályákkal foglalkoznak további történetei is. Ekkoriban a nők nem sok karrierlehetőség közül választhattak: feleségek lehettek, apácák, szolgálók, vagy pedig a testükből kellett megélniük. Még a feleségek pozíciója volt a legelőnyösebb, különösen, ha sikerült fiút szülniük: a környezetük megbecsülte őket, még ha a személyes boldogságot nem is sikerült megtalálniuk.

A Dzsüszan’ja (A tizenharmadik éjszaka) főszereplője, Oszeki is ilyen asszony: férje tehetős hivatalnok, született egy kisfiúk is;