Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Simándi Csaba: A nagy ébredés (tanulmány)

VIKTOR PEl.EVIN az egyén szintjén valósulhat meg, ahogy az a taoizmusra és a zenre is jellemző. Csapajev és Pjotr Puszta utolsó beszélgetésére a részeg szövőmunkások lázadásának kellős közepén kerül sor. A főhős éppen ilyen körülmények között éli át a „nagy ébre­dést”. Rájön, hogy nincs mitől félnie, mivel „csak egyetlen szabadság van, amikor az ember megszabadul attól, amit az értelme épít. Ezt a szabadságot hívják úgy, hogy »nem tudom«” (410.). 6 Tominaga, 1983. 129. 7 Masao, 1985. 8 Oroszul: УРАЛ - условная река абсолютной любви. Itt fontos megjegyezni, hogy a taoizmus és a budd­hizmus egyaránt kívül helyezi magát a nyelv leíró képes­ségén,6 „hiszen a hatalmas Út névtelen” - írja Csuang-ce, Csapajev pedig azt mondja nyelvről, hogy „csak azért kellenek ezek a fogalmak, hogy örökre meg lehessen tő­lük szabadulni” (370.). Pjotrnak saját tudatát kell felszá­molnia ahhoz, hogy megszüntesse a saját maga számára teremtett illúziót. Ezt csak úgy érheti el, ha megérti, hogy minden szó és minden jelölete üres forma csupán. Ez az önreflexió jellemző a buddhizmusra is: „A Zen [...] »kí­vül áll az írásokon« [...], miközben tudatában van, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció, nem jelenti az Én-Tudat megvalósítását Gautama Buddha Tudatának közvetítése által. A Zen álláspont inkább a megszabadu­lást jelenti, akár magától Buddhától is. A Zen éppen ezért Buddha tanításán és »szavain« kívül áll.”7 Csapajev végül működésbe hozza titkos fegyverét, az agyag géppuskát, mely egy, Buddha kisujját tartalmazó agyagdarab. Amire ez a kisujj rámutat, annak láthatóvá válik igazi természete, vagyis eltűnik. A géppuska műkö­dése után Pjotr előtt feltárul az Urál,8 vagyis az „abszolút szeretet feltételes folyója”, mely a mindent átható Taónak feleltethető meg, és aki benne található, bármilyen formát ölthet. Mindezt Csuang-ce hasonlóan jeleníti meg: „El­távolítottam testemet, és hátrahagytam tudásomat: egye­sültem a Mindent Áthatóval. Erre mondtam, hogy önfe­ledten ücsörgők” (VI/7, 64.). A hősök a regényben eggyé válnak az áradattal, és véget érnek Pjotr Puszta rémálmai: elfoglalja az én császárságának trónját. Az utolsó fejezetben Pjotr Puszta és Csapajev már a regény egy másik hősének, Grigorij Kotovszkijnak az ál­mában tűnnek fel. Puszta a Zenélő Burnótszelence nevű lokálban elszavalja az Örök visszanemtérés című versét. Akár számos taoista hasonlat, ez is paradoxonokra épül, 31

Next

/
Thumbnails
Contents