Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Simándi Csaba: A nagy ébredés (tanulmány)
VIKTOR PELEVIN 5 A létforgatag, vagyis az újjászületések láncolata. Csapajev komisszárja lesz a Vörös Hadseregben, aki a világ valódi megértéséig, vagyis a megvilágosodásig vezeti. Pjotr ezt a létsíkot tartja az igazi valóságának, és kezdetben úgy gondolja, hogy valóság és illúzió között kell különbséget tennie. Éppen ez a különbségtétel az, amit Csapajev szerint el kell kerülni. Csuang-csou regénybeli alteregójának kivégzésére utalva azt mondja: „...ha úgy ébresztenek fel [...], mint ezt a kínait, akkor mindössze egyik álomból a másikba kerülsz. De ha megérted, hogy abszolút minden, ami veled történik, csupán csak álom, akkor teljesen mindegy lesz, hogy mit álmodsz. Ha pedig azután ébredsz fel, az már igazi ébredés lesz” (284.). A pillangóhasonlat fontos eleme az ébredés pillanata, mely egyúttal a regény egyes epizódjai közti átmenetet is jelenti. A szövegben mindig valamilyen durva behatás váltja ki - például a főhőst fejbe verik Arisztotelész mellszobrával. Csuang-cénál szinte szóról szóra a Csapajev által a regényben mondottakat olvashatjuk: „Aki álmodik, mit se tud álmáról, álmában fürkészi álomképeit, és csak ha felébredt, eszmél rá, hogy álom volt minden. Bizony eljön a nagy ébredés, mikor megértjük, hogy mindenünk csak egyetlen nagy álmodás volt” (II/7, 23.). A taoizmus szerint amikor az ember rájön, hogy a legnagyobb tudás a nem-tudás, akkor következik be az ébredés, az egyén megtapasztalhatja a mindent átható Taót. Az álomból álomba történő átmenet buddhista értelmezésben a számszárával5 mutat rokonságot, a végleges ébredés pedig ilyenformán a nirvána állapotára utalhat. A történet polgárháborús vonulatát egy absztrakt epizód szakítja meg: Jüngern báró egy tábortüzekkel teli, végtelen pusztába kíséri a hőst, ahol a tüzek körül katonák ülnek. Azon túlmenően, hogy a jelenet Dante Poklat juttatja eszünkbe, a katonák számára más-más formát ölt. A báró megmutatja Pjotr Pusztának, hogy ehhez a térhez képest mindkét álma egyformán illúzió: „Csapajev megkért, hozzam el magát, hogy legalább egyszer olyan helyre kerüljön, amelynek semmi köze az őrültekházához, sem csapajeves rémálmaihoz. [...] Ezen a helyen mindkét le- rázhatatlan álma egyformán illuzórikus” (302.). A hős ezen a ponton érti meg, hogy minden saját tudatának terméke: „én voltam az egyetlen lehetőség, az egyetlen mód, hogy a bolondokháza és a polgárháború a világra jöjjön” (303.). A valódi ébredés eszerint individuális, csak 30
