Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Vass Annamária: Pelevin ismétli önmagát? (tanulmány)
VIKTOR PELEVIN 5 Pelevin, Viktor: T. Budapest, 2011, Európa. 28. 6 Uo. 62. Tarakanova hercegnővel folytatott, a hajóvontatók körül forgó párbeszédében („Ön talán úgy gondolja, hogy kizsákmányolom ezeket az embereket?”5). A grófot Tarakanova hercegnő „téríti” egy régi-új hitre, a politeizmusra, amely Tolsztoj egyéni vallásához hasonlóan sok természetvallásból ismerős, filozófiai és keresztény elemet tartalmaz. De Tolsztoj vallására tett utalást máshol is találni a szövegben. Ariel T. gróf és világának teremtőjeként a Tolsztoj által elképzelt módon, bármiféle közvetítő intézmény és személy nélkül lép kapcsolatba teremtettjével. így a kettejük közötti kapcsolat a hivatalos rend megkerülésével, közvetlenül történik meg, amely külön hangsúlyt kap a szövegben akkor, amikor T. gróf megdöbben Ariel létezésén: ,,[a]z egyház magukról semmit sem mond”, de Ariel rögvest megnyugtatja őt: ,,[m]i sem mondunk semmit az egyházról”.6Ha T. grófban olykor föl is merülnek a pravoszláv egyház által „sugallt” kérdések, így például a lélek megváltásának problematikája egy Tarakanova hercegnővel folytatott beszélgetés során, mégis világossá válik, hogy ebben a vallásfilozófiai rendszerben (amibe T. gróf látszólag akaratán kívül csöppent bele, de nyilvánvaló, hogy ez leginkább Tolsztoj „akaratából” történt) az ilyen feltevések értelmüket vesztik. T. gróf lelkének útja itt ugyanis nem a keresztények Istenén múlik, hanem egy ötfős íróbrigádén, melyet Ariel vezet. A T. grófban megfogalmazódó kérdések azokat a keresztény dogmákat - így a szentháromságtant, a feltámadást, illetve az egyház irányító szerepét - érintik, amelyeket Tolsztoj nem fogadott el, s amiért a pravoszláv egyház kiátkozta őt. Úgy tűnik, hogy a konceptualizmus kései mestere legújabb regényében az isteni teremtés és a művészeti alkotás analógiájának határait feszegetve megkísérli teljesen egybemosni a valóságot és a fikciót. Regénye hősének egy nagy orosz klasszikust fikciónál, aki létrehoz egy tökéletes életalkotást, melyben olyannyira összefonódik az élet mint valóság és a művészet mint fikció, hogy végül képtelenség eldönteni, a művész (Tolsztoj) teremti-e a művészetet (mint életalkotást) vagy a művészet (mint az Ariel által szerkesztett történet) hozza-e létre őt. Az Ananászlé a szépséges hölgynek című legutóbbi novelláskötetében megint csak felbukkan a virtuális valóság témája, a kötet felépítésében pedig nagyon hasonlít 26
