Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Vass Annamária: Pelevin ismétli önmagát? (tanulmány)
VIKTOR PELEVIN a P5-re. A különböző elbeszélések szüzsé tekintetében itt sem kapcsolódnak egymáshoz, és a szereplők is novelláról novellára változnak. Mégis van egyfajta koherencia az elbeszélések között, amely a hősök sorsában érhető tetten: minden történet szereplője kiszakad megszokott életéből, és egy másik, azzal párhuzamos valóságba kerül át. Az új világban a szereplők olyasfajta beavatási szertartásokon esnek át, melyek után a létezés vagy az emberiség sorsára ható történelmi folyamatok titkos ismerőivé válnak. Annak ellenére, hogy a novellák között sem tematikai összefüggés, sem visszatérő hősök, helyszínek nincsenek, a különböző szereplők a maguk különféle történeteiben mégis hasonló kérdésekre keresik a választ. Olyasfélékre, mint például hogy miben testesül meg a jó és miben a rossz. Milyen az Isten és milyen a Sátán? Milyen a lét, és milyen a nemlét? A könyv pedig jól láthatóan a P5 sémáját követi: mind a kettőben olvashatunk egy beavatástörténetet, egy részben naplóból, részben félig-meddig hiteles doku mentumokból összeállított életrajzot, és mindkettőben felbukkan egy-egy bohócfigura is. Mindemellett Pelevin ismét társadalmi szatírát ír, melyben leleplezi a modern civilizáció (ennek részeként a virtuális valóság) működését, a hatalmon lévőket és a gazdagokat. Konsztantyin Frumkin irodalomkritikus szerint7 Pelevin művészetében mintegy maga teremti meg saját közönségét, akiket leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy nem gazdagok, és akikhez az író mint prédikátor, mint a pénz csábításában rejlő hazugságok leleplezője szól. Mások szerint az Ananászlét akár egy intelligensebb számítógépes program is írhatta volna, amely azt a feladatot kapja, hogy írjon Pelevin-elbeszélést. Ezek a vélemények mintha arra utalnának, hogy Pelevin már képtelen a megújulásra. Az a kritikus szemlélet azonban, amellyel Pelevin a négy sarkából kifordított mai orosz valóságot bemutatja, a szövegek különböző szintjein megjelenő ismétlések ellenére az olvasók körében továbbra is töretlen sikernek örvend. Mivel Pelevin nem szól az éppen aktuális politikai eseményekről, úgy tűnhet, hogy folyton ugyanarról - a kilencvenes évek vadkapitalizmusáról és az orosz plutokráciáról - és ugyanazon séma alapján mesél, s tulajdonképpen semmi újat nem mond, csak újraírja ugyanazt a történetet, amely azonban ugyanúgy megállja a helyét az aktuális társadalmi viszonyok között is. Frumkin, Konsztantyin: Viktor Pelevin. Ananasznaja voda dija prekrasznoj dami. http://magazi ness.russ.ru/znamia/2011/6/fr 18. html 27
