Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Vass Annamária: Pelevin ismétli önmagát? (tanulmány)
taforaként használ a nyelv, és ezért képes ezeket az olvasó gondolkodás nélkül egy nő alakjához társítani. Ez a jelentéssel való játék folytatódik а Г című regényben is, ahol Tolsztoj elvei XXI. századi kulturális kódokkal ütköznek, így a tolsztojánizmus erősen kifordítva jelenik meg. Tolsztoj egyik híres elve például, miszerint „ne állj ellen a gonosznak erőszakkal”, Pelevinnél egy harcművészeti fogássá profanizálódik. A tolsztoji hittétel - miszerint a földön meg kell valósulnia az erkölcsi értelemben vett jónak, ami természeténél fogva mindig passzív, mert ha a jó erkölcsi hántás esetén aktívan szembeszállna a rosszal, azzal csak engedne a gonosz provokálásának, s így maga is gerjesztené a bűnt - Pelevinnél elméletiből gyakorlativá válik. Pelevin az elv lényegéből a „passzivitást” teszi meg hőse, T. gróf harci filozófiájává. A támadások során ugyanis T. gróf a lehető legpasszívabban reagál, azaz egyáltalán nem reagál: teljesen rejtélyes, érthetetlen módon, egyetlen mozdulat nélkül képes leszámolni ellenségeivel, a gonosszal. Pelevin megint csak azt teszi, amit a P5 novelláiban is tett, Tolsztoj elveit megfosztja eredeti jelentésüktől, és egészen új kontextusba helyezi azokat. A „ne állj ellen erőszakkal a gonosznak” elvből kivonja a filozófiai, morális tanítást, és a passzivitást csak mint fizikai jellemzőt értelmezi. A T című regényt sok kritikus az utóbbi öt év legizgalmasabb Pelevin-műveként tárgyalta. Tolsztoj halálának századik évfordulójára írta Pelevin ezt a nagyregényét, melynek hőse T. gróf - azaz maga Lev Tolsztoj. Tolsztoj a szimbolisták szerint nem csupán a nagyregények mestere, életművében megvalósulni látszik az életalkotás: Tolsztoj élete és szövegei szerves egységet alkotnak, amely Tolsztoj halálával, mintegy utolsó lépésével a szerző legnagyobb alkotásává lett. Pelevin Tolsztoj halálának századik évfordulóján „írat” Tolsztojjal egy új életalkotást, egy aktuálisat, amely megfelel a XXI. század követelményeinek. „Feltámasztja” Tolsztoj grófot - aki a kereszténység feltámadáshitét az egyház meséjének tartotta, ami csupán arra való, hogy ámítsák vele a népet -, és azzal a jelenettel kezdi el újraíratni vele az életalkotást, amellyel azt ő száz éve zárta: T. gróf Optyina-pusztába tart egy vonaton. És mivel T. gróf külsőleg rendkívül hasonlít Tolsztojra („magas, erős testalkatú, fekete szakállas férfi volt hosszú ingben”), az olvasó hamar ráismer, ahogy az elferdített tolsztoji eszmékre is.
