Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Pelevin, Viktor: Who by fire (novella, M. Nagy Miklós fordítása)
VIKTOR PELEVIN mal. De ha már ilyen karaokeestünk van... Tudod, mit? Ha emlékszel rá, hogyan folytatódik J | a dal...- You told me again that you prefer handsome men - mondta gyorsan Borisz Marlenovics, és megnyalta kiszáradt ajkát - but for me you would make an exception.- Oké - mondta Szabadság, és elmosolyodott. - Kivételt teszek a kedvedért. A folyosó, melyet az őrség lezárt a két végéről, üres volt - csak közvetlenül a szoba ajtaja előtt állt ott a referens meg egy fiú fehér pincérkabátban, amely túl szűk volt a szpeznazos termetére. A fiú előtt kerekes szervizasztalka, rajta egy doboz bonbon, egy üveg pezsgő vödörben és még valami, fehér szalvétával letakarva.- Halló, ötös? - suttogta a fiú a kis adóvevőbe, és közben egy gyűrött papírlapot nézett.- Minden készen van. Ellenőrizzük a listát! Rózsa és bonbonok az „Everybody knows”-ból- hetes pozíció. Megvan. Crack és síkosító a „The Future”-ből - nyolcas pozíció. Megvan. Pezsgő - az csak úgy. Nem, a hegedűt nem gyújtottuk meg. Azért nem, balfék, mert ez nem „burning violin” a „Dance me to the end of love”-ból, ami a huszonhármas, hanem „plywood violin” a „First we take Manhattaniből - kilences. Ennyi. Értettem - csak utasításra visszük be. Figyelj, Ványa, sehogy se értem - ki a fene ez a Cohen? És mit jelent az, hogy „who by fire”?- Dolgozunk - suttogta hevesen a referens, és kirántotta az adóvevőt a pincér kezéből. - Majd utána könyöröghetsz az életedért. Még hozzá akart tenni valamit, de nem volt ideje. A szoba ajtaja kinyílt, és Borisz Marlenovics jelent meg a folyosón. Tett két lépést, kihúzta magát, lassan kitárta a karját, és valami bizonytalan kifejezés jelent meg az arcán - de olyan, hogy a referens hirtelen megértette: bármit kiabált is ott a Titanic fedélzetén Leonardo di Caprio, ennek a világnak a fejedelmét (és mellesleg semmiképpen sem holmi királyát) egészen más helyen kell keresni. De okosabb sehol sem keresni. Már csak azért sem, mert éppenséggel különösebben nem is kell keresni.- Főnök! Csurom zöld a nadrágja! - mondta a referens, miután erőt vett magán. - Ja? Értem. Majd utána megtisztítjuk. És most mi a terv?- Most? - Borisz Marlenovics megrázta a fejét, hogy teljesen magához térjen. - Mi lenne? Visszamegyünk a bárányainkhoz.- Figyelem. Az őrség minden autójához! - mormogta a referens az adóvevőbe, kicsit oldalt húzódva. - Megyünk a repülőtérre. Ismétlem, a repülőtérre. Szabadság riadtan lesett ki a folyosóra a szoba félhomályából.- Mi történt? - kérdezte halkan.- Semmi - mondta Borisz Marlenovics. - Csak ideje indulni. Ahogy a ti Cohenetek mondaná. .. khm, khm... opressed by the figures of duty. Dolgom van, érted? Levette a fejéről a parókát és a referens kezébe nyomta. Amikor meglátta a kopasz fejét, amelyet mintha a pokol tüze égetett volna meg, rajta a tüskés haj ritkás bokraival, Szabadság felszisszent és hátrahőkölt. Borisz Marlenovics megvonta a vállát, és elindult a folyosón. Miután megtett néhány lépést, hátrafordult, és megsimította a feje búbját a tenyerével.- Never mind - mondta elbűvölő és kicsit bűntudatos mosollyal. - We are ugly - but we have the music. M. Nagy Miklós fordítása 9
