Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Pelevin, Viktor: Who by fire (novella, M. Nagy Miklós fordítása)

VIKTOR PELEVIN- És még?- És itt van egy kis elem, látja? Vezetékkel. És ezt nézze... olyan, mint a mobiltelefon, csak valahogy nem világos, hogy miféle gombok vannak rajta. És egyenesen a repülőgép kommunikációs hálózatára kapcsolódik, hogy folyamatosan kapcsolatban maradhassanak. Érti? Magával hozta az egész frakcióját.- Érdekes - mondta Borisz Marlenovics, és érdeklődéssel nézegette az elektronikus olvasót. - Hallottam már, hogy létezik ilyen, de most látom először. Hogy miféle csodák vannak! A technológia... Na mindegy, nem irigykedünk. Nekünk csak egy ilyen kütyünk van, de az a legeslegfőbb.- Na... most még egy elvágódott. Meg még egy. Hű, az anyját!- Nem nyomtál meg rajta valami gombot? - kérdezte Borisz Marlenovics gyanakvóan.- Hát, csak ezt a pirosat. Csilingelni kezdett, hát megnyomtam.- Jól van, add vissza gyorsan a tulajdonosának, nehogy még valami baj legyen. Mikor érünk New Yorkba?- Még hat óra.- Akkor alszom egyet. Ébressz fel, ha közeledünk.

Mint mindig, a JFK repülőtér nyomasztóan hatott - sehogy sem lehetett olyan zugot találni benne, ahol ne ütötte volna meg az ember fülét azonnal az izgatott orosz beszéd. Borisz Marlenovics gyorsan végzett a formaságokkal, és elindult a fogadására érkezettek felé - mesz- sze megelőzte a többieket, akik vele együtt repültek, és volt egy pillanat, amikor a referenst a látvány a Párizsban látott monumentális festményre emlékeztette, amely Napóleon afrikai partraszállását ábrázolta.- Nos? - kérdezte Borisz Marlenovics, amikor odaért a csapatához.- A helyén van - felelte egy fiatalember, akinek egy kis kígyóra hasonlító fülhallgató volt a fején: mintha félig bekúszott volna a fülébe. - A megfigyelésünk alatt áll. Reggel óta, mint mindig, a South Street Seaport körzetében található.- Jól van - mondta Borisz Marlenovics. - Hol a stylist? Szeretnék felkészülni. Igen, itt rögtön - kevés az idő.

A hatalmas csontkeretes szemüveget viselő stylist engedelmesen bebújt Borisz Marlenovics után a ponyva mögé, amelyet körbe állva kifeszítettek a csapat tagjai, eltakarva Borisz Marlenovicsot az érkezési teremben nyüzsgő tömegtől. A referens arra gondolt, hogy valamikor régen ugyanilyen körben kifeszített ponyvák mögött tanácskoztak csata előtt a japán hercegek.- Kezdjük az alsóruhával - dorombolta a ponyva mögött a láthatatlan stylist. - Bátor és játékos megoldást választottam: glaszé alsónadrág Jitrois-tól. Az ing szigorú és stílusos, selyem, Valentinótól. A nyakkendő a karórával harmonizál - Pierre Balmain. Az öltöny természetesen világos színű - Claude Montana. Tetszik?- Montana! - felelte vidáman a láthatatlan Borisz Marlenovics.- A harisnyácskákat hagyjuk, épp megfelelő. A cipőcske Cesare Paciotti, tőröcskékkel. Olyan lesz bennük, hi-hi, mint Hamupipőke.- Mármint milyen értelemben?- Garantált a varázslatos este és éjszaka. Reggelre meg leesik a lábáról, ha sokat járkál.- Nem fogok sokat járkálni - mondta Borisz Marlenovics, kilépve az improvizált spanyolfal mögül. - Nem tervezem.

5