Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Pelevin, Viktor: Who by fire (novella, M. Nagy Miklós fordítása)
VIKTOR PELEVIN Borisz Marlenovics már megbánta, hogy közbeszólt.- A te jobboldali radikálisaid a fogadószobámban ülnek - mondta. - Mármint azok, akik még nem dobták fel a talpukat. Meg ott ülnek a baloldali radikálisok is. A jobboldaliak jobboldalt, a baloldaliak baloldalt. Világos? És most csitulj el, kopasz! Ki kell aludnom magam.- Hű, kemény fiú vagy, mi? - avatkozott be a beszélgetésbe a gazdasági szakember is, Borisz Marlenovicsra függesztve súlyos tekintetét. - Kemény, mint a vídia. Sok ilyet láttam. De most vajon hol vannak azok?- Ja, ja - bólogatott a kopasz. - Ha olyan piszkosul menő csávó vagy, miért nem a saját Boeingeden repülsz? Borisz Marlenovics megcsóválta a fejét. Természetesen felelhette volna azt, hogy nem Boeingje van, mint valami hitvány arabnak, hanem normális A-320-asa, amin épp most cserélik a jobb oldali hajtóművet, de jobb, ha válaszra sem méltatja ezeket. Meg aztán már jöttek is oda a folyosón - ketten a pilótakabintól és hárman hátulról. Borisz Marlenovics nézte, ahogy egyikük lehúzza a gazdasági szakember kezéről a tamagocsifüzért, a másik meg gyorsan és határozottan szétfeszíti Iljics ujjait, és kiveszi belőle a mappácskát, amit az a melléhez szorított. Olyan váratlanul történt minden, hogy azok ketten nem is ellenkeztek. Nézni is kellemetlen volt, és Borisz Marlenovics az ablak felé fordult. Halk beszélgetés foszlányai repültek a füléig. Majd a stewardess izgatottan hadart valamit angolul.- Ők maguk akartak átülni - magyarázta neki az egyik Borisz Marlenovics emberei közül -, önként. Igen, igen. Szeretnének közelebb lenni a gép farkához. Babonásak. Ügy gondolják, hogy ott biztonságosabb. Én csak odakísérem őket.- Kuss legyen, kurva! - mondta halkan egy másik. Borisz Marlenovics összevonta a szemöldökét, feltette a fülhallgatót, és elkezdte Vivaldi zenéjét hallgatni. A csipkés felhők a gép alatt földöntúlian szépek voltak, és Borisz Marlenovics elképzelte, hogy a fülhallgatójában attól születik a zene, hogy a repülőgép aprócska árnyéka a megdermedt fehér dombok és szurdokok közt siklik, mint tű a lemezen. Néhány perccel később udvariasan megérintették a könyökét. Borisz Marlenovics elfordult az ablaktól, és azt látta, hogy bosszantó útitársai eltűntek a két szomszédos ülésről.- Megállapítottuk a személyazonosságukat - mondta a referens. - A kopaszt Valentyin Zapadvónak hívják, Burancsik ügyvédje. Feltételezzük, hogy az esküdtszék előtti beszédét gyakorolta. Azt a védelmi stratégiát választotta, hogy Burancsik a kulturális-klimatikus paradigma áldozata, aki tragikusan eltévedt, miközben kereste az identityjét.- Á-á-á - mondta Borisz Marlenovics. - Szóval ő az. Én meg már kezdtem törni a fejem, ugyan ki lehet ez, aki parancs nélkül akar fegyvert fogni. Értem. Felmentik Burancsikot, az ziher. Meggyőzően beszél ez a gazember.- A másik meg Pavel Lobkov. A nikkelbizniszben utazik, meg valamennyire a fogalomgyártásba is belekóstolt.- Igen, valahogy ismerős is volt az arca. Na és ugyanabban az ügyben utaznak? A referens bólintott.- Nézze csak, milyen érdekes holmit találtam nála - mondta, és elővette a lapos elektronikus amulettek füzérét. - Először azt hittem, egyszerű tamagocsik. De aztán látom, mindegyiknek külön neve van. És csibe helyett mindegyikben egy kis képviselő van kis pódiummal. Tizenöt beszél a pódiumról, hárman meg nyújtják a kezecskéjüket. Hárman meg épp összeestek és csak fekszenek. Nem értem, meg kell őket etetni, vagy mi? 4
