Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Kálmán C. György: Majdnem jó (Csepregi János Az amerikai fiú című kötetéről)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

olykor mégis jól. Amúgy is: inkább az volna a jellemző, Fiogy nem magyarosan, fonetikusan, hanem valami képzelt (rossz) angolsággal írja ezeket. A sajátos nyelvi humor olykor nagyszerű fordulatokat produkál - de nem jó, bosszantó, ha ezek ismétlődnek.

De legyünk igazságosak. A már említett regény-végi fejezetek elképesztő, megrázó erejűek. Az egyik fiú válogatott kínzásoknak és megalázásoknak veti alá két társát (az egyikük az elbeszélő). A gyermeki kegyetlenség és az alávetettség élvezetének és borzalmának pontos leírása ez. Mert a játékba a „tanítványok” nemcsak valami különleges, más élet reményében mennek bele, s nemcsak fájdalmat, kínt és lemondást élnek át, hanem valamiképpen - egy darabig - ez örömet is jelent a számukra. Lázadásuk aztán (rejtetten) visszautal a regényt indító Feri-történet- re: a szabadság (megszabadulás) centrális értékére, amely egy isten háta mögötti falucska tudatlan és fantáziáló tizenévesei számára is ugyanaz, mint bármelyikünk számára.

(Csepregi János: Az amerikai fiú. Ulpius- ház Könyvkiadó, Budapest, 2013, 188 oldal, 2999 Ft)

88