Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Kálmán C. György: Majdnem jó (Csepregi János Az amerikai fiú című kötetéről)
Kálmán c. György ÍZLESEK ES POFONOK Majdnem jó CSEPREGI JÁNOS AZ AMERIKAI FIÚ CÍMŰ KÖTETÉRŐL Hogy nem nagy könyv, az bizonyos; hogy ügyesen megírt, olvasmányos és emlékezetes - az is. Valami mégis hiányzik belőle, hogy igazán jó legyen; ráadásul semmi olyan kifogásolni valója nem lehet az olvasónak, ami nagyon egyértelmű, könnyen azonosítható, látványos volna. Egy szóval: zavarba ejtő írás. Ezzel a bevezetővel olyasmit szeretnék jelezni, hogy mostanáig, ezen ismertető megírásáig sem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy mennyire (és miért) tetszik Csepregi János könyve. Azt hiszem, ezzel sok olvasója így lesz. Ez voltaképpen már önmagában pozitívum: a regény nem adja meg könnyen, azonnal magát, kissé meg kell küzdenünk vele, döntésre kényszerít. Pedig egyszerűnek látszik: kiskamaszok története, valahol egy alföldi faluban játszódik (a legközelebbi - és nagyon vágyott - város Szolnok), valamikor a ’80-as években, amikor már többen kijutnak nyugatra, de még bőven van Munkásőrség (és mindenféle szocialista intézmény, szervezet, iskolai ünnepség, meg a többi). Tehát a műfajt köny- nyen, gyorsan be tudjuk azonosítani: egyes szám, első személyű elbeszélő, aki ráadásul a történet (egyik) főszereplője; visszatekintő elbeszélés, de a nézőpont mégis közeli - aki minderről beszámol nekünk, nem tud többet, mást, mint az a bizonyos kisgyerek. Ez a beszédhelyzet, ha nem is eleve humoros (számtalan tragikus történetet, megrázó művet olvashatunk „gyermekhangon”), de ezúttal alkalmat ad arra, hogy az olvasó mulasson a korlátozott tudású és sajátos gondolkodású kiskamasz látásmódján. Ennek is nagy hagyományai vannak: Metta V. Victor Egy komisz kötök naplójától számtalan modern kamasz-regényig ez az egyik fő humorforrás. Otthonos világba csöppenünk tehát - ha az olvasó életkora vagy saját élettörténete miatt nem ismeri is teljesen ezt a világot, azért sok minden itt maradt máig is a megidézett korból, ami segít eligazodni, és ami végképp ismeretlen, az sem teszi lehetetlenné a megértést. Ráadásul a regénynek van lendülete: könnyen olvasható, fenntartja a feszültséget, cselekményes. A figurák is - mondhatni: klasszikus, realista módon - összeállnak az olvasó fejében, a felnőttek érdektelenek és érzéketlenek, a fiúk minden nap új izgalmat hoznak... Külön mulatságos - és remek - ötlet, hogy a címadó „amerikai fiú” csak az első fejezetnek a főhőse; ugyanis meghal (és a második fejezetben is már csak ekként esik szó róla, a regény szövegéből pedig ezután gyakorlatilag eltűnik). Mégis: az ő szabadsága, bátorsága, titokzatos máshonnan-valósága lengi be a könyv elejétől fogva a fiúk életét. Ő a példa, a minta, annak jelzése, hogy lehet másképp élni, s hogy mindenki maga felelős azért, hogy megragadja ennek az igazibb, lényegibb és veszélyesebb életnek a lehetőségét. És megvan az atmoszféra is, a falué, a családoké, a helyi közéleté, meg persze az országé. A tévéműsorok, amiket lehet (vagy kell) nézni, a becsempészett videókazetták, a szegényes bútorzat, az elérhetetlennek tetsző város; az, ahogyan az iskola világa és az iskola utáni élet tökéletesen elválik egymástól 86
