Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - Benkő Krisztián: Szivárvány. Kölcsey Ferenc: A pávatollhoz (tanulmány)

Mikor reményt képző színével Énfelém talál fényleni,

Mintha Dafnét látnám kék szemével Tündökleni,

Kellemeit rezgő fényének Oly nagyon azért kedvelem,

Mert mosolygó szemét Dafnének Bennek lelem.5

Mielőtt a színek említésének poétikai-retorikai olvasatából kiindulva alaposabb értelmezését nyújtanánk a versnek, érdemes jelentést tulajdonítani egy paradoxonnak: hogyan emlékeztethette Daphné kék szemeire a nősténynyel szemben kihívóan díszes és fenséges Wmpáva6 tollazatán lévő számos kék színű folt Kölcseyt? A pályakezdő költő asszociációja inkább az írás eszközeként is funkcionáló toll és az olvasói megbecsülés, a babérkoszorú közti romantikus toposzt idézi, hiszen a görög mitológiában Apollón azzal menti meg Daphné becsületét a bonyolult szerelmi szövevények után, hogy babérfává változtatja. Kazinczy sértő hangnemben kritizálta Kölcsey neki elküldött versét, többek közt azzal a nevetséges ötlettel állt elő, hogy pávatoll helyett egy szép virág nevét kellene a vers címéül választani, valamint kifogásolta a modern költészet egyik előképének, az áthajlásoknak (enjambement) a többszöri használatát, amit Kölcsey válaszlevelében „egy kényes ízlésű Artista’ mérges szánakozásá”-nak nevezett.7

A fehér fény prizmaszerű megtöréséből kialakuló spektrum jellemző színei a vörös, az arany, a zöld, a kék és a lila. Anélkül, hogy túlzottan elkanyarodnánk a bulvárezotéria irányába, tovább vezet a görög mitológiai kiindulópont értelmezésében, ha vetünk egy pillantást a színek szimbolikus jelentéseire.8 A költészetben a tavasz metaforájaként gyakran megjelenő zöld alapszínű páva- tollon feltűnő pöttyökben (a ,,szem”-ekben) a Nap-szimbólumként értelmezhető arany belsejében rikító kékség az égbolt és a tenger végtelenségét idézi, de mindezt keretbe zárja az irigység, a sárga epe - akár, merészebb asszociációval, a romantika transzcendens varázs iránti rajongása és a tudomány viszonya ott lappang abban a görög mitologémában, miszerint a szivárvány istennőjének, írisznek nővérei voltak a Harpüiák. Keats Lamia című elbeszélő költeményének részletét idézve:

5 Kölcsey Ferenc: Versek, versfordítások. Budapest, 2001, Universitas. 10.

6 A hímpáva a XX. század végén divatba jött metroszexualitás legjellemzőbb megtestesítője.

7 Lásd a kritikai kiadás jegyzetanyagát: Kölcsey Ferenc: i.m. 342-345.

8 Lásd John Gage: Color and Meaning. Art, Science, and Symbolism. Berkeley, 2000, University of California Press.

81