Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Benkő Krisztián: Szivárvány. Kölcsey Ferenc: A pávatollhoz (tanulmány)
BENKŐ KRISZTIÁN S Z I VÁ RVÁ N Y (KÖLCSEY FERENC: A PÁVATOLLHOZ) 1.-A. magyar Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek a legelső költeménye, A pávatollhoz 1808-ban látott napvilágot, vagyis az életműben érettebb korában felerősödő nacionalizmus korszaka előtt, a Kazinczy Ferenc köréhez és a nyelvújítási vitákhoz történő csatlakozása időszakában keletkezett. A nyelvújítás védelmében Szemere Pállal közösen szerzett Felelet a Mondolatra című gúnyirat ismeretében a vers értelmezéséül választott szivárvány szó első hallásra maga is az új szavak kreálásának XIX. század elején divatos trendje termékének tűnhet, de az etimológiai szótár már a XV-XVI. században is használt kifejezésként tartja számon: eredetét tekintve a „szív” (beszippant) igére vezethető vissza.1 Vagyis a későbbiekben tárgyalt varázstalanítás (Max Weber) elleni romantikus fellépés nem az esőcseppeken visszatükröződő napfény leleplezése, hanem Newton optikája miatt vált jelentőssé. Mindazonáltal a két barátot, Szemere Pált és Kölcsey Ferencet összehozó Kazinczy retorikájában jelentős szerep jut a szivárvány-hasonlatnak: „Amikor 1819-ben Kazinczy a nyelv fogalmát szivárványhasonlatával olyan esztétikai magaslatra emelte, mint előtte és utána senki, akkor eljárásának nemcsak ideológiai, hanem lélektani alapja is lehet. Ennek a szivárvány-hasonlatnak természetesen szimbolikus jelentése is lehetett, miközben a nyelvi sokszínűség gyakran hangoztatott célkitűzését juttatta kifejezésre - írja a marosvásárhelyi születésű Miskolczy Ambrus. - A szivárvány a termékenyítő tavaszi eső utáni tünemény. A szivárvány azt is jelzi, hogy virágzást hozó évszak kezdetén vagyunk, és mindent beragyog a fény. (Herder nyelvszemléletének megfelelően a nyelv lassan férfikorba lép.) A színek játéka az irányzatok önállóságára és egymásba játszó kölcsönhatására utal. A cirkálom és a linea a barokk obskurantizmus és a monumentális klasszicizmussal élő abszolutizmus elvetése. [...] A szivárvány az önmagát éltető szabadság világának képe.”2 1 „A szó eredetileg egy középkori bibliafordító újítása lehetett, és legkorábban (a XV. században) »szivacs« jelentésben bukkant fel, a XVI. században viszont már a mai jelentésben, sőt, »szívókút, szökökútszerű forrás«, illetve »szívócső, szívóeszköz, szivattyú« jelentésben is megjelenik. Sőt, szintén a XVI. században előfordul a »félkörív, boltív, ívelt épületelem« jelentés is - ez nyilván a ma is ismert jelentésből fejlődött. A XVI. századból van példa a szivar - »szivacs« - szóra is, de ez főnév, míg a szivárvány és a szivárog esetében az -r igeképző lehet (a TESz. szerint gyakorító képző). A szivárog csak a XVII. században bukkan fel. A szivárvány neve sok nyelvben az ívre utal, például az angol rainbow, a német Regenbogen, a finn sateenkaari - »esőív, esőíj«; az olasz arcobaleno - »villámív/-íj«, a katalán arc!pont de Sant Martí/Joan »Szent Már- ton/János íve/íja/hídja«, a katalán arc iris, a spanyol arciris, arco iris, a portugál arco-íris »szivárvány- hártya-ív/íj«, a francia arc-en-ciel »égi ív/íj«, a török gök kuçagi »égi öv«, yagmur ku$agt »esőöv«.” - Lásd Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Budapest, 1995, Akadémiai. 2 Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért). Forrás, 2010/1. 79
