Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - Száz Pál: Faust-mutáció (tanulmány)

tátum. Tehát csak a tűnődő Faust és a Faustot játszó figura beszél az intra- és extradiegézis szintjén. A Lekce Faust így Playback Faustként is olvasható.

A főhős akkor szólal meg először, amikor magára próbálja a szerepét, amikor a színészöltözőt megtalálva felölti a jelmezét, megtalálja a példányt, és felolvas belőle. (Persze később, amikor Faustot nemcsak játssza, de éli, emlékezetből mondja a szöveget.) A megírt drámaszöveg metaforaként megint a teátrum mundi képzetköréhez vezet minket, az előre megírt forgatókönyv a sors könyve, a deter- mináltság jele is egyben.

A citátum csakúgy metaleptikus jelenség, mint a playback, melyet az előbb említett kaszáló-jelenetben találunk. Faust az énekelt áriát ugyanis tátogja, ám szerepében annyira profi lesz, hogy a metatérbe kilépve (amikor nincs megjelenítve a színpad intradiegetikus teréhez tartozó magnószalag) a zene a levegőben lóg (tehát semmiből nem szól), ám a főhős tátogása az énekkel egybetartozónak látszik. Ki énekel? Faust vagy a magnószalag? - A kérdés eldöntése itt megint a tér kapcsán már említett paradoxonba fullad.

4. A METALEPSZIS ESETEI III. - A FIGURÁK

A metaleptikus játék vázolása esetében alighanem a figuráknak a fikció diegetikus rétegeiben való elhelyezése tűnik a legbonyolultabbnak, hiszen épp ők azok, akik a határátlépést a legegyszerűbben és a legdinamikusabban végre tudják hajtani. Másodsorban azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezek a szereplők élő emberként vagy életre keltett tárgyként (báb, szobor-installáció) működnek-e, mint a struktúra elemei. Vázoljuk fel, hogy a különböző szereplők melyik diegetikus rétegben jelennek meg:

Szereplő

Extradiegézis

Intradiegézis

Metadiegézis

Anya és gyermeke (a fősz. házában)

X

Az öregember

X

Az öregasszony

X

X

Színpadmester

X

Balett-táncosok

X

X

Tűzoltó

X

X

Traktorista

X

Nő kocsival

X

Ördögök (bábok) (jel. Kasparekkel)

X

X

X

Kasparek (báb)

X

X

X