Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Péter Árpád: Beszéd-fosszíliák. Az evolúció-diskurzus rétegei (tanulmány)

KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ

vagy benne (lett légyen az külső vagy belső tényező által indukált), kizárólag kulturális eszközökkel interpretálódhat a kultúra hordozói számára, valamint ezek szükségszerűen csak a kultúrában létezve élhetőek, tapasztalhatóak meg. Bármilyen kulturális tényező, amely kilép saját kereteiből, törvényszerűen bizonyos „transzmutációt” szenved el, amely, mértékétől, léptékétől függően kihathat egyéb kulturális meghatározottságú elemekre is, potenciálisan amolyan kulturális о ko sziszt ém a-módo sulássorozatot generálva, melyet, ha nem is közvetlenül az evolúcióelmélettel, de, mint fent jeleztük, azzal analóg, annak hatására artikulálódott eszközökkel fordít le a kultúra saját maga számára. Ez a belső közvetítés azonban ugyanakkor arra is sarkallja az önreflexív kultúrát, hogy bárminemű változásait létezése alapjainak viszonylatában is kezelje, amely alapok viszont közvetlenül a pszeudo-metafizikai módon működő evolúció-elbeszélés doméniumába tartoznak.

Az élet eredete és ilyensége, tehát közvetlenül észlelt attribútumai úgy viszonyulnak a kultúra eredetéhez, mint a metafizikában az istenség alakja a létezés sajátosságaihoz. Az élet eredetének rejtélye még hozzáférhetetlen a kultúrába ágyazott evolúcióelmélet számára, és ez az a legerősebb faktor, amely mind a szükebb evolúcióelmélet, mind a tágabb kultúrelméletek diskurzusait a metafizikához közelíti - ha másban nem is, hát az abszolútumok kijelentésének metódusaiban.

Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy az élet indulásának szigorúan tudományos megfejtése behozhatatlan presztízselőnyt biztosítana az evolúcióteória számára a többi eredetmagyarázó diskurzussal szemben, viszont nem küszöbölné ki a metafizikát, ugyanúgy, ahogy Darwin 1859-ben kiadott volumenének sem sikerült megbontani ezt az önmagának elégséges episztémikus szisztémát. Anélkül, hogy egyházak elveinek, vallási ideológiáknak a boncolgatásába bocsátkoznánk, felvillantjuk azt a vonulatot, amely saját, pozitivista eszközeivel próbálja érvényteleníteni az evolúciótant. Illusztrációképpen csak Hans-Joachim Zillmer 1998- ban megjelent Darwins Irrtum című kötetére hivat22