Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Száz Pál: Faust-mutáció (tanulmány)
Száz Pál Faust- mutác i ó * METALEPSZISEK, HATÁRÁTLÉPÉSEK, ÁTVÁLTOZÁSOK JAN SVANKMAJER LEKCE FAUST CÍMŰ FILMJÉBEN 2. A METALEPSZIS ESETEI I. - A TÉR .A. ház tere, mint már említettük, olyan intradiegetikus tér, mely mindig az átjárás, az átmenet labirintikus tere lesz. Az intradiegetikus térből kétféleképpen léphetünk át a Faust-darab metadiegetikus terébe, melyet a színpad képvisel. Először is, a színpad a ház részeként, azon belül működik, a kulisszák mögül kilépve tehát máris átcsúszunk a Faust-játék metadiegézisébe. A második, bizarrabb mód, hogy nem a főhős végzi el ezt az átlépést, hanem maga a tér. Ez leggyakrabban a ház valósként prezentált terében a legördülő kulisszák által valósul meg. A jelenet, amely az intradiegézisben kezdődik - amelyben Akárki Faust életének eseményeit éli meg -, időközben a metadiegetikus szintre csúszik át - ahol Akárki színészként játssza Faust szerepét. Vegyük példának az első Faust-szcénában található átlépést. Az alkimista laboratóriumban történt dolgok az intradiegetikus szinten a valósághoz tartozónak látszanak - bármily szürreálisak is az események -, ám amikor legördülnek a festett kulisszák, a labor eszközei pedig mint színpadi kellékek prezentálódnak, s hirtelen a színpadon találjuk magunkat, összezavarodunk. Ez a bizonytalanság a valóság megkérdőjelezése, hiszen hirtelen kirántja alólunk a szőnyeget: talán az sem volt igaz, amit eddig láttunk, talán az is csak színjáték volt, mely * Folytatás 2014. márciusi számunkból. - A szerk. most lepleződik le? Erre az átlépésre sarkallja a főszereplőt a vörösen villogó csengő a színészi öltözőben, mely a színpadra szólít. Az agresszív hang persze mindig a legváratla- nabbul szólal meg, olyan, mint egy kellemetlen ébresztőóra, amelynek hála megint egy új álomra ébredünk. Az intradiegézis és a metadiegézis egyik legteljesebb metaleptikus helyzete a terek összemosása. Az egyik percben még a ház padlásán vagyunk, a másikban a tartógerendák már csak festett kulisszák - ahogy a labor esetében is láthattuk. A színpad tehát egyrészt statikus, „valós” hely, mint a ház egyik tere, ugyanakkor dinamikus és „illuzórikus” is - bármelyik pillanatban és bárhol legördülhetnek a kulisszák, tehát bármelyik „valós” hely hirtelen „illuzórikussá” válhat. A terek ilyen egymásba csúsztatása a film végén valósul meg a legkerekebben. Itt a Faust leikéért érkező két ördög bábfigurája a színpad mélye felé halad, ahol Faust szobájának ajtaja található - a bábokat pedig a kulisszák közül kibukkanó színpadi munkások figyelik. Faust szobája azonban a színész öltözője is, s ahogy a két tér egyesül, úgy egyesül a Faust- identitás a Faust-szereppel: mivel a kettő már egy, a végzetük is közös. A térbeli metaleptikus helyzetek bizarrsá- gának és az elbizonytalanításnak a legérzékletesebb példája, amikor mindhárom szint között megvalósul az átlépés. A burleszk komédiákra emlékeztető epizód a filmben 72
