Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)
Festő cimbora: Megfestelek, a háttérben nővel. Bicskás: Félek. Festő cimbora: Én is. (Valahonnan, egyre közelegve, harmonikaszó hallatszik, Bielokosztolszky úr muzsikál és énekel) ...ha vége lesz a szörnyű télnek, és lassan elolvad a hó, akkor se sírj, felejts el engem, légy mással boldog, kis Kató, és ha mégis elszólít majd végleg egy mennyországi behívó, patyolatfehér ágyacskádban, légy mással boldog, kis Kató. (Bielokosztolszky úr megérkezik, abbahagyja a muzsikálást, háromlábú vadászszékére ül, közel Festő cimborához, mellette a lány) Bielokosztolszky úr: Várja a szentjánosbogarakat? Festő cimbora: Azám! A szentjánosbogarak! Bielokosztolszky úr: Látom már, látom, minden csodálatosan kék és csodálatosan szürke. Festő cimbora: Lehet, hogy azok nem is szentjánosbogarak? (A tájba horgászfelszerelést cipelve megérkezik Kódory úr, módszeresen készülődik a horgászatra, rakodik, szerelget, csaliz, helyezkedik) Bielokosztolszky úr: Akkor lehet, hogy nem is kék, és lehet, hogy nem is annyira szürke. Festő cimbora: Lehet, hogy lehet. Bielokosztolszky úr: Hát persze... Lehet, hogy lehet. Ha én most ide ülök, akkor jó helyre ülök? Festő cimbora: Attól függ... (A tájba most belép Kartaly úr, horgászfelszerelést cipel, módszeresen készülődik a horgászatra, rakodik, szerelget, csaliz, helyezkedik, végül leül háttal Kódory úrnak) Bielokosztolszky úr: Igen, mindig minden függ valamitől. Én például koraszülött voltam, attól lettem vak. Bicskás: Maga lesz a hóhérom, Bielokosztolszky úr? Bielokosztolszky úr: Nem tudom, Bicskás úr, igaz, hogy állami ítéletvégrehajtó voltam, de mindig türelmesen megvártam a halálos ítélet kihirdetését. Festő cimbora: De hiszen vak, születése óta... (A táj peremén, akár valami rendezvényre, gyülekezik a már korábbról ismert csapat, várakozásteljesen figyelik a horgászokat, akik most más-más irányba bedobják a horgot) Bielokosztolszky úr: Ha vak, hát vak. Egy belső tájat figyelek, amelyben harcra készülődik a halálra ítélt és a hóhér. (Bielokosztolszky úr leteszi a tangóharmonikát, a kezében villan valami, s Bicskás meghal) Bielokosztolszky úr: Ennyi. Festő cimbora: Most mi lesz? Bielokosztolszky úr: Eltemetjük illőn, mint azokat, akik a harcban estek el. Festő cimbora: Jó. A temetés alatt énekelünk végtelenül hosszú protestáns énekeket?
