Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)
Bicskás: Akkor én most elmegyek, nagypapa, elrepülök a sirályokkal. (Bicskás elrepül, az I. lány karon fogja Bielokosztolszky urat, kisettenkednek a tájból) Finta úr: Emlékszel? A fákat tövestül csavarta ki, mi mégis álltunk, mint a cövek, meg mint a hegy, ha valami! (szünet) Ez a Bicskás pedig elment. Nagypapa: (az előző lendülettel) Hogy álltunk-e? Ki állt volna, ha nem mi?! Mi volt nekünk egy vihar? Semmi! Álltunk, és kész! Igaz, Finta?! Finta úr: Az biztos. Te meg most vágod a fát... Bicskás pedig elment. Nagypapa: Vágom. Muzsikáló forgács lesz belőle, a tűzön pedig muzsikáló szikra. Elment, azt mondod? Géza úr: Én meg azt mondom, hogy a Bielokosztolszky is elment. Amíg ti itt a viharról hő- börögtetek, fogta a cókmókját, és eloldalgott a nővel. Finta úr: Hú, nagy piszok ez a Bielokosztolszky. Fogja magát, és csak úgy meglóg! Lesz itt ütközet, meglátjátok, amolyan békebeli. A fene se gondolta volna. És Bicskás? (Nagyláb kikönyököl a sírjából, cigarettára gyújt) Nagyláb: Nem akartam beleszólni a dolgotokba, de alighanem feltámadtunk. Tudom, hogy ti most egészen mással vagytok elfoglalva, a favágással, a viharral meg a nagy szuronyrohammal, de azért ez is fontos lehet. Az a helyzet, hogy az előbb vissza akartam bújni a koporsómba, mondok, szundítok egyet, de nem fogadott vissza az anyaföld. Próbáltam rézsút is, de mindegyre kivetett magából. Kékre-zöldre vert. Bicskás pedig egy másik tájban várja Bielokosztolszkyt. Nagypapa: Izélsz, mi Nagyláb?! Önkielégülsz rajtunk, he?! Bicskás, meg a Bielokosztolszky? Nagyláb: Felőlem azt gondoltok, amit akartok. Az biztos, hogy én most olyan, de olyan hontalannak érzem magam, amilyennek csak egyszer, nagyon régen, valahol egy csatatéren, közvetlenül a kivégzésem előtti pillanat után. Igen, Bicskás, meg a Bielokosztolszky. I. lány: Nekem meg pisilnem kell... ha ennyire ideges vagyok, akkor... Finta úr: Ha kell, hát kell... I. lány: A Géza úr egy csillag mögül gukkerez, én pedig szégyenlős vagyok. Ha a Géza úr gukkerez, nem tudok... (Géza úr egy arrajáró csillag mögül bőszen gukkerez, kerékpárja csillog-villog, zümmög rajta a dinamó) VI. JELENET (Új táj, talán egy folyó homokos és kavicsos partja, mégis látni a temetőt. A homokban Festő cimbora áll a festőállvány mögött, fest, előtte a homokban Bicskás) Festő cimbora: Lefestelek. Bicskás: Különböző helyzetekben? Festő cimbora: Úgy. Bicskás: Itt, a ragyogásban? Festő cimbora: Akár itt is. Bicskás: A kiáltásomat is megfested? Festő cimbora: Azt, ami néma? Bicskás: Nem néma, csak hallhatatlan.
